„Természetesen fizettek közterheket a külön adók bevezetése előtt is az energetikában, a távközlésben, a bankszektorban. Ma is fizetik a most szociális hozzájárulási adónak hívott munkáltatói kötelezettséget a dolgozóik után, mert éppen ezekben a jórészt külföldi tulajdonú nagyvállalatokban nem szokás a feketefoglalkoztatás. (A dolgozók pedig a jövedelemadót és a tb-járulékot.) Fizetik beszerzéseik után az áfát, a helyi önkormányzatnak az iparűzési adót, nyereségük után – ha van – a társasági adót, továbbá a cégautóadót, a szakképzési hozzájárulást (ha a törvény szerint kötelesek rá), és még sok egyebet. Egyes nagy ipari beruházásoknál előfordult, hogy egy időre felmentették a befektetőt a társasági vagy az iparűzési adó fizetése alól, de ez a kormány, illetve az adott önkormányzat döntése volt olyankor, amikor a befektetett összeg nagysága, az új foglalkoztatottak száma sokkal több előnyt jelentett, mint amennyi bevételről az állam vagy a település néhány évre lemondott. (Tegyük hozzá: induló vállalkozásoknál egy darabig amúgyis jellemző, hogy nincs nyereség, amelyből társasági adót kellene fizetni.) Ilyenkor bizonyára előfordult, hogy a befektető feltételül szabta az átmeneti adómentességet, de a döntés akkor is a magyar szerveké volt. Továbbá az imént felsorolt további adófajtákra sosem vonatkozott a felmentés.”