A meleg méltóság menete (Pride) vitatott és vitatható ügy. Az azonban nem kérdőjelezheti meg senki konzervatív önképét, hogy meleg, hogy megvallja a melegségét, és hogy részt vesz a Pride-on.
Először is, a meleg méltóság menete (Pride) vitatott és vitatható ügy. Induljunk ki abból, hogy minél kevésbé magabiztos és gazdag egy modern társadalom, annál inkább. A melegség luxuscikk. Azok a közösségek engedhetik meg maguknak, amelyek nem a létért, a napi túlélésért és saját szimbolikus alapvetésükért (identitásukért) küzdenek. A homofóbia az egzisztenciális félelem és irigység kivetülése. A homoszexualitással »kérkedni« a közösség alapfunkcióinak durva megsértését jelenti (eszerint), szembefordulás a túlélés parancsával, halálos bűn (a közösségellenesség értelmében). Ugyanakkor az irigység tárgya is, mert a szabadságot reprezentálja. (...)
A Pride-tól való idegenkedés teljesen jogos és tiszteletre méltó, vitatandó álláspont már csak annak okán is, hogy valakinek valamilyen hite nyilvánul meg benne. A magyarok problémája megint csak az, hogy nem tudják civilizáltan megvitatni a különbségeiket, a homofób és az elfogadó-homofil álláspontok is dogmává merevednek, és a mások erkölcsi diszkreditációjába hullanak. (...)
Az nem kérdőjelezheti meg senki konzervatív önképét (ha egyáltalán valaki foglalkozik ilyen terminusokban a saját önképével), hogy meleg, hogy megvallja a melegségét, és hogy részt vesz a Pride-on. A konzervativizmus beállítottság kérdése, semmi köze az igazsághoz. Egy konzervatív személyes életében – ahogy egy kedves kommentelőm írja – az otthonosság érzése a legnagyobb kincs. Azt hiszem, a döntő konzervatív érv a nyilvános homofóbiával szemben, hogy nem adja meg a jogot minden ember számára ennek az otthonosságnak a kialakításhoz és megéléséhez. Ezt a hibát annál is könnyebben elkövetik az intoleráns konzervatívok, mert szeretnek folyamatosan az igazság (és a hatalom) kontextusában mozogni, holott a saját tradícióikat (és autonómiájukat) kellene gondozniuk. Ezt nevezhetnők is akár a konzervatív tévedésnek (conservative fallacy).”
Erős újévi politikai rajt a Mestertervben: Kereki Gergő műsorában Mráz Ágoston Sámuel és G. Fodor Gábor elemzi Magyar Péter újévi beszédét, Bajnai Gordon színre lépését, az Orbán–Magyar nemzetközi sajtócsatát, a közelgő választás forgatókönyveit, a világrendszerváltás jeleit és az év eleji gazdasági intézkedések politikai hatását.
A hozzászólók szerint Roger Köppel tevékenysége kiemelkedő, mivel már Svájcban is meggondolja az ember, hogy mit beszél a nyilvánosság előtt.
Izzad, mint… De válasz az nincs. És mielőtt a tiszás trollok bepörögnek: Nem. Nem AI.
Donald éles volt és ütöttek a kiszólásai.
A brüsszeli gazdaságpolitika adóemelést, a beszedett pénzek Ukrajnába küldését jelenti. Ezt javasolja Bajnai Gordon.
A nemzetközi jogi részét hagyjuk, már 1999-ben, de még inkább 2003-ban átlépték a Rubicont, de van itt geopolitikai robbanótöltet is.
Orbánnak és Szijjártónak most egy újabb kellemetlen helyzettel kell szembenéznie.
Az MCC főigazgatóját és a Nézőpont Intézet vezetőjét Kacsoh Dániel és Lentulai Krisztián kérdezte a Mandiner pódiumán, a Hungexpón.
Egy különleges felvétel a miniszterelnök közvetlen közeléből mutatja meg, hogyan zajlott a nagyszabású esemény.
