Nézem ezeket a képeket, és eszembe jut a világbajnokság előtti sok-sok hangulatjelentés. Ahogy harsogták mindenhonnét, a legbefolyásosabb, „legfüggetlenebb”, „leginkább mérvadó” csatornák és lapok, hogy most aztán vége mindennek.
„Nézem ezeket a képeket, és eszembe jut a világbajnokság előtti sok-sok hangulatjelentés. Ahogy harsogták mindenhonnét, a legbefolyásosabb, »legfüggetlenebb«, »leginkább mérvadó« csatornák és lapok, hogy most aztán vége mindennek. A brazilok egy emberként az utcán vannak, tüntetnek a vb ellen, erőszakos cselekmények várhatók, figyelmeztették a külföldieket, a fociünnepre készülődő turistákat, eszükbe ne jusson Brazíliába utazni, mert nemcsak a testi épségük, az életük sincs biztonságban.
Aztán lement az első hét, és csak a nyugalom, a derű, a barátság, a karnevál, a szamba és a bitangjó csajok képei érkeznek onnan. A különböző csapatok drukkerei pedig együtt ülnek a lelátón.
S ilyenkor azért felmerül a kérdés: kiknek az érdeke volt, hogy a világbajnokság előtt elriasszák az embereket Brazíliától? Kiknek és miért jó ez?
Azt se felejtsük el, hogy a világbajnokság rajtja előtt néhány nappal megkezdődött a riói olimpia feletti kesergés, a vészharangok kongatása. Hogy a létesítmények készültségi foka alig tízszázalékos, a népek az olimpiát még a foci-vb-nél is jobban gyűlölik, s hogy a NOB elkezdett komolyan gondolkodni azon, hogy a két év múlva esedékes olimpiát visszaadja Londonnak. Rendezze meg ismét, az legalább biztos.
Én is elhittem mindezt. Amióta bámulom a világbajnokságot, nem hiszek el semmit.”