Európai béreket?

„Azon nem csodálkozott senki, hogy mondjuk 1999-ben Éva jóval kevesebb sört tud venni a fizujából, mint Hans, mint ahogy igazából azon sem csodálkozunk, hogy ma is kevesebbre futja neki. Nem lepődünk meg, hiszen meginni csak a megtermelt sört lehet és valami dereng a számunkra a termelékenység közgazdasági fogalmáról. Nyilvánvaló, hogy a hazai termelékenység nem érte el anno és nem éri el ma sem a nyugat-európai termelékenységi szintet, senki sem vitatkozik azzal a közhelyes közgazdasági megállapítással, hogy majd akkor lehet sokat fogyasztani, ha sokat is termelünk. A kérdés ellenben az, hogy ha Évánk a termelésben mutat némi felzárkózást német kollégájához, akkor a reáljövedelme (a megvásárolható sör mennyisége) is mutatja-e ugyanezt a felzárkózást? Mi azt érezzük, hogy sokkal többet termelünk – mondjuk 1999-hez képest –, de nem tudunk annyival többet fogyasztani… Ezt kéne valahogy tisztába tenni! Erre kéne, hogy jöjjenek a közgazdászok ábrákkal, táblázatokkal, hogy „Nézzétek a zöld vonalat, Gyerekek, ennyivel termeltek többet és ez a piros, ez meg azt mutatja, hogy hogyan alakult a fogyasztási képességeket (reálbéretek, reáljövedelmetek, stb.) Látjátok, hogy a) jobban nőtt a fogyasztási képességetek, mint a termelékenységetek, b) a termelési képességetekkel együtt növekedett a fogyasztási képességetek is, c) a reáljövedelmetek kisebb mértékben nőtt, mint a termelékenységetek.

Idegesek vagyunk, izgulunk… Már majdnem mindegy is, hogy mi a helyes válasz, csak mondja már meg végre valaki! Ám a közgazdászok bonyolult lelkek, ebből adódóan maszatolnak néha. Azt mondják, hogy a termelékenységet nagyon nehéz mérni, nemzetgazdasági szinten lehetetlen (max becsülni tudják), meg eleve makrostatisztikailag minden problémás, mi a mérhető termelés és mi a valós, stb., A bérek, keresetek, jövedelmek számbavétel, nahát az meg maga a rémálom…”