Arrogancia

Antall óta az úri gőggel és arroganciával nyomultok, tehetségtelen cselédfattyúk.

"Több alázatot és kevesebb pökhendiséget várnék el attól, aki a magyarok kenyerét eszi és időnként a magyarok segítségére szorul" És milyen igaza van Barcza Györgynek!

Nem hülye ez a Barcza, nem véletlenül arrongáns. Talán nem ő volt a legeslegjobb, korszakalkotó elemző közgazdász, de nem hülye. Jelzi Orbán felé, hogy ő az a küzdeni akaró és tudó, kemény, teljesen megbízható káder, akiket a minisztereknök általában preferál.

"...Az alázatnak ugyanis a nyomait sem tudjuk felfedezni egy bírósági döntés látványos semmibevételében. A trafikok pályázati anyagainak nyilvánosságáról szóló ítélet szabta határidő előtt egy nappal hosszabbítást kérni, mindeközben az anyagok lemásolásának költségeivel fenyegetőzni – úgy, hogy e másolást nem írja elő a május eleje óta ismert ítélet – ugyanis minden, csak épp nem alázatos. Inkább arrogáns, hisz a bemondott költségből következik, hogy minimum miniszteri szintű emberre bízták a sokszorosítást. Persze a 25 milliónak más értelmezése is lehet: ha egy pályázat 370 oldalas, és az értékelők közigazgatási munkájuk mellett szorgalomból vettek részt a bírálatban, pont ez és az anyagmennyiség a közvetett bizonyíték arra, hogy nem a pályázatok tartalma alapján születtek a döntések. Ilyen pályázatokat nem írnak ugyanis kis bt.-k, és ennyi dokumentumot nem olvashatnak el a bírálók. Ezt persze eddig is tudtuk. Az arrogancia tehát épp hogy igazolja azok feltevését, akik szerint politikai döntések születtek, a pályázat csak színjáték volt, vagyis: csalásra épül a nemzeti dohányboltok hálózata. Ez eddig is tény volt, mi más volna tehát, mint arrogancia újra a közvélemény arcába vágni: Igen, csaltunk! Na és?! Lázár János talán maga is elhitte, hogy semmibe veheti a bíróság döntését, amikor úgy döntött: a verdikt mégsem érvényes, ha megítélése szerint az az ország érdeke, hogy a közvélemény ne tudja meg, ő kivel próbált meg utazni a köz pénzén. De érvrendszerében legalább nyomaiban felfedezhető az alázatosság, hiszen visszaadta az adófizetőknek a kétmilliót, bár szerencséjére senki sem indított új pert azért, hogy a bíróság mondja ki: ez sem annulálja a tényt, hogy a bíróság szerint a közre tartozik, kivel utazott és hová. Az urak, ha elmesélnék egymásnak tapasztalataikat, rájönnének: nekik, akik a közt szolgálják, nincs mit elvárniuk. Az alázatot mutatniuk, a tiszteletet kivívniuk kell." Csak, hogy a lényeg is olvasható legyen direktben.