„Mind az Európai Unió, mind a legfontosabb exportpiacunk, Németország részesedése csökken a világ exportjában. Ez akár önmagában is okozhatná a magyar exportrészesedés zsugorodását, csakhogy térségünk más országait nem vetette vissza. A cseheket és a magyarokat igen, a lengyeleket, románokat, szlovákokat nem. Pedig ők is azokra a piacokra szállítanak főként, mint mi. Ez bizony a versenyben való lemaradás képe. Ahogy az IMF országjelentése figyelmeztet: kiszorulunk a német termelőkhöz kapcsolódó beszállítói láncból. Szép dolog a keleti szél, de a fizetőképes vevők nyugaton vannak. És az ő helyzetük is nehéz, nekik is mindent meg kell tenni, hogy ne szoruljanak ki tovább a világkereskedelemből, sőt visszaszerezzék, esetleg bővítsék piaci részesedésüket. Ehhez partnerekre van szükségük, nem szabadságharcosokra. Olyan partnerekre, akik értik a kooperáció, sőt a koopetíció (versengő együttműködés) szavak jelentését, ahol az innováció nem kutatás-fejlesztési támogatást, hanem jobb, hatékonyabb problémamegoldást jelent.
Sajnos, ezek nem mi vagyunk. Mi Türkmenisztánból akarunk gázt venni. Vízért. Hát, ez is egy jövőkép, kérdés: kinek kell.”