„Egyetlen mentsége van Kerényinek a buzizásra és a nyilvánvaló antiszemita provokációkra: ha elmondja őszintén - amennyire tőle telik -, hogy mi történt vele, mibe hibbant bele. Van olyan, hogy valakibe sunyin vagy erőszakkal behatol egy ideges férfi, aki amúgy színházrendező is, főtanár is, zsidó is, és mondjuk, kommunista. Vagy, mondjuk a moszkvai nagykövetség kertjében lelki nyomással, pénz és pláne karrier ígéretével ráveszi a fiatal, törekvő emberkét valami olyan térdrehullós csuporkodásra, amit azután nagyon megbán. Aztán emberek jelentős csoportjára vetíti a sérelmet, és bosszút is esküszik, amit aztán öregkoráig dédelget.
Aztán már csak találkozni kell egy olyan vezérrel, akit szintén sok abúzus ért gyerek és fiatal korában - például rendszeresen verte az apja, vagy éppen kétszer kapott választási vereséget a hálátlan néptől - és kezdődhet a közös bosszúhadjárat.