Alaptörvény: értékes, legitim szöveg

„Az már semmiképpen nem az alkotmányozónak felróható körülmény, hogy az Alkotmánybíróság felhatalmazás nélküli társalkotmányozó hatalmat gyakorolva kényszerpályára állította és ezzel idő előtti módosításokra kényszerítette. Szintén nem volt maradéktalanul előrelátható az a részben vitatható jogi alapokon nyugvó nemzetközi nyomás, amely további módosításokhoz vezetett. Van persze néhány olyan kérdéskör, amely fölösleges konfliktusokat hozott – mint a bírák, ügyészek nyugdíjazása – de ezek nem tartoznak az Alaptörvény értékrendjének megkerülhetetlen lényegéhez.

A Nemzeti hitvallás és az Alapvetés ezzel szemben az Alaptörvény fontos részei. Ha ezeket alaposan megnézzük, egyetlen olyan rendelkezést sem találunk, amely ne kapcsolódna szorosan valamely univerzális vagy hagyományos magyar alkotmányos értékhez. Arra, hogy milyen valótlan tartalmat szokás ezeknek tulajdonítani, most nem tudunk részletesen kitérni, az mindenesetre tény, hogy a valótlan állítások alkalmasak arra, hogy az Alkotmány értékrendjének és általában az alkotmányos berendezkedés elfogadottságát gyengítsék. (...)

Összességében úgy gondolom, hogy az Alaptörvény legitimitása nem vet fel több kérdést, mint bármely más alkotmányé. Sőt, jó néhány olyan megoldást tartalmaz, amelyek kifejezetten alkalmasak arra, hogy az eltérő társadalmi elvárásokat kiegyensúlyozzák. Nem tökéletes, miként egyetlen jogi szöveg sem az, de alkalmas arra, hogy a jogrend alapjául szolgáljon. A legitimitása pedig igazán komolyan csak évtizedek múlva lesz értékelhető, a napjainkban folyó viták jelentős résznek nem tárgya az Alaptörvény, hanem csak eszköze.”