„A börtönmissziós imahét immáron hosszú évek óta évről-évre hirdeti, hogy keresztényként feladatunk a büntetésüket töltőkre való gondolás, az értük való imádkozás. Mennyire érződik, hogy a gyülekezetek ezt komolyan veszik?
Nagyon kevés visszajelzést kapunk, pedig több mint 3000 gyülekezetnek, egyházközségnek, egyházi intézménynek küldjük meg felhívásunkat. Régebben talán jobb volt, mert nyomtatott formában, szórólapokkal küldtük meg, már két éve azonban elektronikusan, hiszen olyan nagy lenne a postaköltség, hogy nem tudnánk kifizetni. Azért tudjuk, hogy vannak gyülekeztetek, ahol komolyan veszik a felhívást, s reméljük nem is kevés. Pár éve, amikor még plakátot is küldtünk szét, az imahét hetében végigautóztam fél Magyarországot, s falvakon keresztül menve sok helyen láttam plakátjainkat a templomok ajtajára kitűzve. Most, az imahét második napján hallottam, hogy a gödöllői baptista gyülekezetben is imádkoznak, s gyűjtést szerveznek a nyári »börtönös« táborunk részére, ahol olyan gyermekeket nyaraltatunk, akiknek szülője börtönben van. (...)
Ma a Magyar Testvéri Börtöntársaság és a Börtönlelkészek Magyarországi Szervezete által hányan vesznek részt a börtönmissziós munkában?