„Az Uniós zászló tehát felerősítené a székely zászló üzenetét és azt közvetítené (amit egyébként a hazai kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerése is közvetít), hogy mi, modern, nyugatias gondolkodók természetesnek tartjuk a kisebbségi jogok intézményes védelmét és ebben az értelmezési keretben értetlenül szemléljük, ha egy állam, amely szintén az Európai Unió tagja (vagy éppen azzá szeretne válni) mégsincs tekintettel a területén élő kisebbségi csoport követeléseire. Sőt, ez az a pont, ahol a tavaresi koppenhágai dilemma is új értelmezési árnyalatokat nyerhet: igenis legyen utólagos koppenhágai ellenőrzés, sőt az végre kéressék számon a régi tagállamokon, az Unió alapítóin is. A fókusz pedig az kell legyen, hogy az Unió értékei közé sikeresen belobbizott kisebbségi jogok tiszteletben tartása számonkérhető legyen a koppenhágai ellenőrzés során is, és így talán a kisebbségek létét tagadó franciák és a tőlük inspirálódók is gondolkodóba eshetnek.
A helyzet érdekessége egyébként az, hogy éppen a fent jelzett a jelentéstöbbletet hangsúlyozta a miniszterelnök legutóbbi nyilatkozata is, mely sajtóértesülések szerint kisebb diplomáciai bonyodalmat okozott. Pedig, ha az érzékeny ukrán kontextustól eltekintünk, a miniszterelnök nem mondott egyebet, minthogy európai kérdésnek tekinti a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását. Miközben az emelletti demonstrációként került ki a székely zászló, ennek a miniszterelnöki, Európára támaszkodó állásfoglalásnak a legitimitását erősítené az Uniós zászló kitétele is. Lehet, hogy az Országgyűlés Hivatala megfontolhatná a miniszterelnök értelmezési keretét?”