A Pride megmutatta, hogy meddig ér Brüsszel keze

A szuverenitására büszke Orbán-rendszer beleütközött az Európai Unió öklébe.

Szerintem Kovács Béla addigi munkája alapján fel sem vetődött, hogy baj lenne vele, és most sem gondoljuk így. Interjú.
„A fideszes Németh Szilárd azt nyilatkozta a nemzetbiztonsági bizottság ülése után: alapos a gyanú, hogy Kovács Béla hírszerző tevékenységet folytatott, s konspirált kapcsolatot tartott fenn az orosz titkosszolgálattal.
Először is: Németh Szilárd mondandójának egyik fele nettó hazugság, a másik államtitoksértés. Utóbbival próbálta hitelesíteni és igazzá tenni az előbbit. Másodszor: ez az állítás az EP-képviselők kilencven százalékára, és a diplomáciában mozgók száz százalékára igaz lehet.
A konspirálás az oroszokkal?
Nem. A kapcsolattartás, akár az illető tudtán kívül.
Amikor 2005-ben felvették Kovács Bélát a pártba, nem adott okot mérlegelésre, hogy még a szocializmus éveiben tokiói amerikai magánegyetemre járt, aztán pedig Moszkvában szerzett diplomát, ráadásul abban a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében, ahol »jelen van« az orosz titkosszolgálat? És az sem hozta működésbe a riasztót, hogy utóbb, rövid budapesti tartózkodás után, 1988-ban azzal költözött vissza a vidám helynek akkor sem tekinthető Moszkvába, hogy idehaza nem érzi jól magát?
Azokat kérdezze erről, akik annak idején beléptették. Vélhetően örültek egy ilyen magas képzettségű, sok nyelven beszélő embernek.
A Szovjetunióban szerzett diploma sem ért meg egy káderezést?
Ilyen erővel mindenkivel lehetne kötözködni, hogy hol tanultál, hol és kivel nyaraltál, satöbbi.
Egy radikáljobbos pártban a moszkvai diploma alighanem gyanúsabb, mint egy füredi sörözés a haverokkal.
Persze, de akkor a Gyöngyösi Marcit is elővehetnénk, hogy »figyelj csak, neked ugye diplomaták voltak a szüleid«!
Nem rossz ötlet.
A többieket meg más dolgokkal lehetne zaklatni. Ami fontos, hogy sem Béla, sem Marci, sem más nem titkolta el az előéletét, az iskoláit, és munkájukkal is rászolgáltak a bizalomra. Gond akkor lenne, ha fontos információkat titkolna el valaki. Jó, ha máshonnét nem, a tanulmányainkból ismerjük a rendszerváltás előtti világot, és tisztában lehetünk vele, hogy kellett valami kapcsolat, vagy egy szerencsés státusz a Kovács családban, ha Béla megtehette, hogy évekig külföldön tanul… Na, az mindenesetre biztos, hogy ha legközelebb találkozunk, megkérdezem tőle, hogyan került ki Moszkvába annak idején.”