Öten vitáztak Európáról

„A vita visszaadhatta azt a hitünket, hogy nem mi vagyunk hülyék, ha nem értjük a magyar belpolitika szereposztását. Ebben a vitában mindenki azt képviselte, amire pártja, politikai irányzata szerveződött. A jobbközép Juncker védte a kapitalista rend alapjait, a liberál-konzervatív gazdaságpolitikát, a bankokat és az Egyesült Államokkal való szabadkereskedelmi egyezményt. A liberális Verhofstadt a szabadságjogokra, a digitális forradalomra koncentrált, az oldott és laza polgárt testesítette meg. A szocialista Schulz szidta a bankokat, a nagytőkével szemben a dolgozó emberek, a kis- és középvállalkozók érdekeit képviselte, és mindennél fontosabbnak tartotta a munkahelyteremtést. A szocialista-kommunista szövetséget vezető Ciprasz még jobban szidta a bankokat, Schulznál is radikálisabb reformokat követelt, fasisztának nevezte az ukrán kormányt és óvatos gesztust tett az oroszoknak. Keller világossá tette, hogy szociális kérdésekben a zöldek ugyanolyan baloldaliak, mint a szocialisták, de szerintük a zöld fordulat vezethet el egy igazságosabb társadalomhoz.

A jobboldal nem szélhámoskodott szélsőbaloldali szlogenekkel, a baloldal nem fordult át liberálisba, a liberálisok pedig nem életidegen doktrínákat ismételgettek. S az ötös vita létrejötte azt bizonyította, hogy a kommunisták belül vannak a demokratikus konszenzuson, a fasiszták viszont nem.

Én ezt gondolom szabad Európának.”