Lázár akarja elosztani a norvég pénzeket is

„Magyarország házhoz ment a pofonért mind az EU, mind Norvégia esetében. Nézzük először az EU-t (ugyanis a Norvég Alap tekintetében lényegében ugyanezt a rendszert alkalmazzák). A források elosztását vezérlő irányító hatóságok, valamint bizonyos esetekben a közreműködő szervek kijelölése ugyanis – figyelemmel arra, hogy ők alapvetően az Unió támogatásait osztják – nem tartozik a nemzeti szuverenitás kizárólagos körébe. Kijelölésükhöz és meghatározásukhoz az Európai Bizottság egyetértése, azaz egyfajta akkreditáció szükséges. Az akkreditáció során azt vizsgálják elsősorban, hogy képes-e eleget tenni a feladatainak, illetve teljesülnek-e az elosztáshoz szükséges átláthatósági és egyéb feltételek.

Amennyiben egy tagállam – jelen esetben Magyarország – változtatni akar a rendszerén, akkor ezt először be kell jelentenie. A korábbi szabályok alapján a Bizottságnak négy hónapja volt a változás jóváhagyására. Ha a Bizottság problémát észlelt, akkor felhívhatta egyfajta »hiánypótlásra« az érintett tagállamot, de a hiánypótlással az eljárási idő is meghosszabbodott. S hogy mi a poén az egészben? Amíg nincs bizottsági jóváhagyás, addig nem lehet új forrást igényelni az EU-tól. Így bár jogilag egy ilyen esetben nem függesztik fel a kifizetést, de technikailag igen.

Látható, hogy itt a Bizottságnak a beavatkozásra a tagállam ad lehetőséget, hiszen, ha nem változtat a rendszerén, akkor nem is szólhatnak ebbe bele. Nálunk azonban pont ez történt: az NFÜ megszüntetése és Lázár János alá rendelése pontosan ilyen, beleszólást engedő eset volt. Nem ártana tudni, mielőtt szétverjük a rendszert, hogy a hazai állami fejlesztések, beruházások 97 százalékát kitevő EU-s pénz bizony mások pénze, tehát ha széfet használni akarjuk, bizony át kell jutni a mágneskapun. Különben magunk nyújtjuk orcánkat a pofonra.”