Szegény gazdagok?

„A negatív értelemben »kilógó« országok másik csoportja Közép- és Kelet-Európából adódik, és sajnos a relatíve legrosszabb helyzetű csoportba mi is beletartozunk. Ez a trió Oroszországból, Ukrajnából és Magyarországból áll. Oroszország egy főre eső jövedelme átlagos, Magyarországé valamivel jobb, Ukrajnáé valamivel rosszabb, de mindhárom országot az jellemzi, hogy anyagi teljesítményéhez képest kifejezetten rossz a születéskor várható élettartam adata.

A gyenge adat fő oka a férfiak és különösen az átlagosnál rosszabb anyagi körülmények között élő középkorú férfiak katasztrofálisan önpusztító életformája, az alkoholizmus, a dohányzás és a drogok. És végül a negatív értelemben »kilógó« országok harmadik kategóriájába tartozik a világ leggazdagabb országa, az Amerikai Egyesült Államok. Zavarba ejtő összefüggés, de az ország anyagi gazdagságához képest kifejezetten gyengén teljesít, a születéskor várható élettartam adata csak a jó közepes államok közé sorolja. Ráadásul Amerika nemcsak a legmagasabb egy főre eső jövedelemmel rendelkező országok egyike, de toronymagasan vezet az egy főre eső egészségügyi kiadások fajlagos mutatóját tekintve is. A leggazdagabb nyugat-európai országoknál egy főre bontva is többnyire sokkal nagyobb összeget fordít egészségügyre, a születéskor várható élettartam mégis jelentősen elmarad azokétól. Az ok részben hasonló az afrikai országokkal kapcsolatban említettekhez. Az Amerikai Egyesült Államok társadalmi egyenlőtlenségi mutatói messze meghaladják a nyugat-európai értékeket, és van egy olyan nagyjából harmincmilliós lélekszámú »under-class« réteg, osztály, amelynek anyagi nyomorúsága egyúttal ennél is súlyosabb önpusztító életformával társul. Elgondolkodtató, hogy a nagyjából hasonlóan »gazdag« Kanada életminőség-mutatói sokkal jobbak, mint Amerikáé. És az is önmagáért beszél, hogy a világon a legtöbb ember az Egyesült Államokban van börtönben.

Érdekes módon Amerikához – s itt az országra gondolok – kapcsolható a pozitív értelemben leginkább »kilógó« két ország is, hisz az Egyesült Államok két ősellenségéről, Kubáról és Vietnamról van szó. Az egy főre eső jövedelem tekintetében Kuba az egyhatodát, Vietnam az egytizedét éri el az amerikai adatoknak, ehhez képest Vietnamban megközelítőleg addig élnek az emberek, mint az Egyesült Államokban, a kubai átlag pedig egy évvel meg is haladja (!) a nagy szomszédét.

A meglepő adatok fő oka, hogy mindkét országban lényegesen kisebbek a társadalmi különbségek, és minden pusztítás ellenére élnek és működnek azok a hagyományos társadalmi közösségek, amelyek lelki, erkölcsi, szellemi értelemben megvédik az egyént. A társadalmak testi-lelki egészségét tehát csak részben határozzák meg azok anyagi lehetőségei, sőt esetenként éppen a testi-lelki egészséget megtartani képes tradíciók meghatározóbbak, mint az anyagi javak bősége. Talán nekünk is érdemes lenne tanulnunk ebből.”