„Ennek a Pentagon-fogyasztói kapitalizmusnak az első nomádjai, az üres háború első igazi katonái azok, akik leülve egy kávézóban nem kérik a wifi-kódot; azok a sétáló emberek, akik eldobják mobiltelefonjukat, megállnak, belépnek egy telefonfülkébe, és azt használják. Katonák azok a munkások, akik hajnalban még alszanak a buszon, este már alszanak rajta. Akiknek nincs semmijük, csak hogy beledöglenek a munkába. Katonák azok, akik karórájukon nézik meg az időt okostelefon helyett, akik lemondanak arról, hogy ingyenes honlapkészítési tanfolyamra járva vessék vissza a civilizációt. Katonák azok, akik egy állásinterjún arcon nevetik az igazi pszeudo-munkát megtestesítőt, a HR-est. Az üres háborút leleplezők azok, akiknek a természetről nem a természetesség előállítására szakosodott kozmetikaipar kedveskedő agresszivitása jut eszükbe, hanem az erdő. A lehetetlen kor katonái gyermeki naivitással fákat simogatnak, hazaérve instagram helyett kérdéssel fordulnak nagyszülőhöz: »Mesélj, milyen az, amikor az ember él!« Katonák azok, akik egy este a projektmunkából hazaérve, kidobják a router-t, és reggelig szeretkeznek. Az igazi katonák nem digitális és nem akciósajánlat-újság logisztikájában szerveződnek, az igazi harcosok kibújnak a wififelhő alól. S leendő katonák azok, akik a mai kiállítás vetített képeinek megtekintése után elkezdenek kételkedni magabiztosságukban, flegmaságukban és jófejségükben.
Az üres háborúval szemben az igazi ellenállás a történés. Az ellenállásban – ha eredményes, ha nem – minden nap más nap. Az ellenállás során minden nap elmesélhető, nem történik meg ugyanaz kétszer. Ennek az ellenállásnak a puha vég otthonában, a nagyvárosban kell kezdődnie, amelynek házgyára a Szílicium-völgy. Ahol a digitalizált és fogyasztói jelen van, ahol az azonnaliság van, ahol így nincs idő. Az igazi háború az idő visszaszerzése érdekében zajlik.