Folytatják. De mit is?

„Erős a gyanúnk, hogy ez a »folytatjuk« inkább a tanácstalanságot hivatott elleplezni.

Persze azt is látnunk kell, hogy még mindig tart a választási kampány. (...) De ez még nem kéne, hogy megakadályozza abban, hogy valami népszerűvel álljon elő. Mint ahogy 2010-ben az egymillió munkahelyet, illetve az oligarchák elleni küzdelmet villantotta fel. Most mégsem mondott semmi ilyesmit. Csak annyit, hogy »folytatjuk«.

De mit is?

Az elmúlt négy év nagy és megnyert háború ívenként bontakozott ki a szemünk előtt. Háború volt a válság és a gonosz külföld ellen. Ehhez illeszkedően a kormányzás nem szólt másról, mint egy gazdasági stabilizációs, továbbá egy szisztematikus jövedelemátcsoportosítási-kísérletről. (...)

Normál helyzetben ilyenkor kéne ambiciózus gazdasági növekedési célokat meghatározni, ahogyan azt a kormány egyébként 2010-ben és 2011-ben is megtette.

Ez azonban nem történt meg és nem is fog megtörténni, mert valószínűleg a kormányfő is érti, hogy nincs komolyan vehető növekedési tartalék a magyar gazdaságban. Borzasztó boldog lesz mindenki, ha idén és jövőre 2 százalékkal nő a gazdaság, ami azonban még így is a régió legvérszegényebb teljesítménye lenne. Arról nem is beszélve, hogy ebben az ütemben egy évszázad múlva se nagyon leszünk sokkal közelebb Ausztriához. Ha a növekedés nem lehet a kormányzás deklarált célja, akkor viszont megint marad a háború. Ellenség kell, lehetőleg minél gyorsabban.

Az a gyanúnk, hogy a miniszterelnök sem tudja még, hogy ki vagy mi lesz az újabb legyőzendő gonosz. De az biztos, hogy látványos színházra számíthatunk.”