Ez nem „cserbenhagyásos evangelizáció” – interjú a Ferenc pápa nevét viselő kávézó alapítóival
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
Az ég és a föld legutóbbi nagy találkozásánál az áldozat maga az élő Isten volt; azért, hogy mi élhessünk, és ne járjunk a sötétségben, és féljünk többé a haláltól, mert ő szembenézett vele, és kivette a fullánkját.
„Minden olyan kép-zavaros: én termékeny vagyok, egyes fajtáim fészket raknak, a tojás viszont maga a tökéletlen tökéletesség, az élet, de még zárva van benne a jövő, a nagyon is törékeny, szerethető. És ott a bárány, aki szintén ártatlan, törékeny, aztán paff, levágják, hogy a sok koplalás és önkéntes böjt után legyen végre szilárd táplálék, legyen végre hús. Ezért ölnek, a húsért? Az ételért – az életért? És pont bárány, az ártatlan, aki elnémul kivégzői előtt... Fel nem fogható mindez emberi ésszel. És itt a lényeg – hogy ha nem lehet mindent megérteni, és akkor talán jobb is misztériumban hagyni. Ám ő, XY (helyettesítsünk be tetszőleges nevet, például a sajátunkat), aki szorgosan építi Bábel tornyát, azt hiheti, hogy mindent tud. Viszont alkalmasint nem érti azt, ami kívül esik a racionalitáson.