Április hetedikén

„Mit várok a következő kormánytól? Elsőként azt, hogy a magyar családokat támogassa, hogy nemzetben gondolkozzon, hogy munkahelyeket teremtsen, hogy partnerként tekintsen a történelmi felekezetekre. Elvárom, hogy a gyermek, a család kiemelkedő helyet foglaljanak el ne csak a kampány, hanem a döntéshozatal idején is. Elvárom, hogy okosan és higgadtan, de keményen és következetesen próbáljon európai periféria-országként helyt állni a világpolitikában, és képviselni mindenhol a mi érdekeinket. Továbbá elvárom az európai, sőt amerikai fizetéseket, ingyen sört, nyaralást a francia Riviérán, toronyórát lánccal, első körben pedig minimum azt, hogy végre bajnok legyen a Fradi. Kinek, mi a fontos, ugyebár. Józanul vagy csodaváróan, mindenki vár valamit, Tibi bácsi pedig ígér, mert ez a legkönnyebb. (...)

Sok mindent elvárhatunk a politikusoktól: jó gazdaságpolitikát, okos döntéseket, sőt, még a tisztességet, a munka, az erkölcs fontosságát is. Ám a legfontosabbat csak magunktól várhatjuk. Hogy mi a legfontosabb? Szerintem az, hogy jól érezzük magunkat a hazánkban. Hogy jó legyen itt élni. Hogy tiszta és nyugodt országunk legyen. Hogy ne kelljen szégyenkezve hazajönni Ausztriából. Ez pedig nem a kormányok és a politikusok felelőssége, hanem leginkább a miénk. Úgyhogy nem kell kifogásokat keresni, és olyan blődségeket mondani, hogy azért rossz, mert a kormány, mert az ellenzék, mert a… Nem, kedveseim. Azért rossz, mert mi »ilyenek« vagyunk. Én pedig nem akarok »ilyen« lenni. A magam eszközeivel, amennyire tudok, változtatni akarok azon, hogy »ilyen« országban élünk.

Éppen ezért én elmegyek április 6-án szavazni. Remélem, hogy az, aki mellett döntök, képviseli az én értékrendemet, és mindent megtesz azért, hogy ezek az értékek még inkább előtérbe kerüljenek. (Nem vagyok csodaváró, és nem gondolom, hogy tökéletesek, mind egy szálig becsületesek és feddhetetlenek lennének. Ha valaki tökéletes, kifogástalan pártot keres, az mindig is csalódni fog. Ilyen emberi formáció ugyanis nincs.)”