Az új gazdán.
Az lesz gazdag, akit ő akar; az kerül magasra, aki őt szolgálja; az épül, ami őt építi; az lesz hír, ami neki hír. Kevesek kivételével mindenkinek ura lett.
Hogy ez most jobb vagy rosszabb? Van, akinek megnyugtatóbb, mert személyesebb; van, akinek ijesztőbb, mert személyesebb. Aki nem hisz a demokráciában, annak ez jó hír; aki még hisz benne, az beleszédül. Ez a pillanatnyi állapot.
Ha jön az újabb kétharmad, ha a gazda fékek és ellensúlyok nélkül marad, ha választás alternatíva nélkül marad, akkor ez is ugyanolyan zsákutca, mint az előző volt. És ennek is olyan csúnya vége lesz, mint annyi egykor fényesen, nagy csinnadrattával indult sikersztorinak itt, Kelet-Európában. Ez nem politikai, ez hatalompszichológiai kérdés.
Valójában nem tudom, hogy valaha leszünk-e gazdái ennek az országnak. A lelkem mélyén már nem gondolom. De az biztos, hogy ez nem egy négyévente egyszeri alakalom.
Mégis. Hinni akarok abban, hogy lehet más az ország, hogy lehet más a politika.
A szerző újságíró, filmrendező, a Mandiner szerzője