„Az Isten Fia című film alapjául szolgáló tévésorozatot Amerikában száz millióan látták. (...)
Fáy Miklós a Népszabadságban egy fanyalgó értelmiségi szerepében ironizál a film túlzott erőfeszítésein, hogy minden áron politikailag korrekt legyen. (...)
Nos, ha nem a pesti esztéta, hanem az egyszerű ember, mondjuk az átlag Népszabadság olvasó szemével –és szívével – olvassuk, akkor a sok művér (Mel Gibsonnál még az volt a baj, hogy nem elég mű(vi), hanem túl valós a vér…) is könnyeket fakaszthat. Jézus meghat(ó), Mária meghat(ó). Pilátus és pribékjei pedig undorítónak. Úgy ahogy egy népi darabban kell. Ez lehet, hogy esztétáknak giccs, de együtt érző embernek valós fájdalom, mely együttérzésre int. Nagyhéten pedig valós szemléltető anyag a Passió átélésére. Én tehát azt ajánlom a nézőnek: elmélkedje át a film után Máté evangéliumát. S hallgasson hozzá Bachot. Máté Passióját. És élje át a történetet egyszer mondjuk kirenei Simon, egyszer pedig Barabás szerepében, Vagy Pilátuséban. Legyen jelen a történetben. Az egészen bátrak pedig legyenek Jézus. Vagy Mária. Lásd, amit néztél, és változtasd meg életedet!”