Jézus pere 13.

Akik összerakták ezt a büntetést, azok nem csak a bosszúban gondolkodtak, hanem a bűn szögezéssel való megsemmisítésében is. Dér Katalin a 22. zsoltárról szól elmélkedésében az "átlyuggatták kezemet-lábamat" sor kapcsán nagyon hasonló következtetésekre jut, mint a posztoló, és olyan bájos népszokásokra utal, hogy a denevérek általi rontás elhárítására jobb helyeket denevért szögeznek az ajtófélfára. (vö. A zsoltárok világa, a Mária Rádió kiadása) Kétségtelen, hogy nem Jézus az egyetlen, akit oda is szögeztek a keresztfára, de a szögezésnek, mint funkcionálisan céltalan aktusnak mágikus célja volt minden esetben. Dér Katalin szerint erre utal Szent Pál, amikor azt írja, a Kol 2,14-ben, hogy "Az adóslevelet, mely ellenünk szólt és vádolt minket, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre szegezte;" Tehát Szent Pál logikája szerint nem Jézus, mint megátkozott vált mozdulatlanná a keresztre szögezve - ő föltámadt - hanem a bűneink váltak ott hatástalanná.

"A cruciatus egy nagyon összetett büntetés, gyakorlatilag minden olyan eszköz felsorakoztatása, amit csak az ember bevethet egy nála hatalmasabb szellemi valóság elpusztítására." Szóval a Jézussal együtt felfeszített bűnöző esetében is a római államhatalomnál hatalmasabb szellemi valóság elpusztítása volt a cél? Nem egyszerűbb, kevésbé fantasztikus az, hogy Jézust mint politikai lázadót (a zsidók királya) végezték ki a rómaiak, a lázadók halálneme pedig a keresztrefeszítés volt Rómában?

Meg nem történté tenni. Erről szól a mai világ keresztény ellenessége és ember ellenessége. Mert az egyes ember jogainak kiterjesztése a hozott /írott/ erkölcsökkel szemben ezt eredményezi.

Daniken II.