„Áldozat és gyilkosa összemosása, még akkor is, ha az utóbbi esetleg később halállal lakolt a bűnéért, elfogadhatatlan. Nemcsak a meggyilkolt áldozatok emlékét gyalázza meg, de azokat is (minden tisztelet megilleti őket, de magyar állampolgár kevés volt köztük), akik valóban tenni próbáltak annak érdekében, hogy zsidókat mentsenek meg, s nem azért, hogy kereszténységre térítsék őket, hanem mert minden ember életét értékesnek tartották. Magyarországon be kellene ismerni mind a német megszállás előtt elkövetett borzalmak sorozatát, a gyilkosságokat és az egymás után hozott zsidóellenes intézkedéseket, amelyek a magyar kormány döntése következtében születtek, mind a készséges együttműködést a zsidók és romák deportálásában és meggyilkolásában, valamint a magyar nyilaskeresztesek által elkövetett kínzásokat és gyilkosságokat.
Nem elég egy-két gesztus kifelé, amelyet azonnal felülír a múlt manipulált beállítása a tankönyvekben és az átírt történelemben, valamint a bűnösök kultusza. A magyar társadalom számára készült emlékművek és múzeumok kell hogy hordozzák ezt a tudást és szembenézést a múlttal. A Páva utcai holokauszt-emlékközpont lenne erre alkalmas, sokban hasonlít a párizsi Shoah emlékmúzeumra, de Párizsban nem épül közben kormánytámogatással olyan újabb múzeum, amely ellen az érintettek számos szervezete kitartóan tiltakozik, ahogy önfelmentő emlékmű sem.
A magyar kormány bűnös volt a második világháború alatt a zsidók és romák kiirtásában és a magyar katonák felelőtlen frontra küldésében egyaránt. Szintén bűnös volt az a sok csendőr és hivatalnok, aki lehetővé tette a deportálásokat, az a sok feljelentő, akinek a segítségével a bujkáló zsidókat elfogták. Mindez a magyar történelem része. Itt az ideje, hogy mindez a magyar társadalom emlékezetébe beépüljön. A múltat nem lehet jóvátenni. A halottakat nem lehet feltámasztani. De a jelenben lehet társadalmi békét építeni, mert a bűnösök és az áldozatok leszármazottainak együtt kell tudniuk élni úgy, hogy ismerik és elfogadják, ami történt, de a jelenben túl tudnak lépni rajta.”