Emlékezetpolitika

„Most akkor én előre emlékezetpolitizálok egy kicsikét: talán csak akkor ismeri föl Orbán, hogy nem kellett volna ezt az idegenrendészeti emlékművet erőltetni, amikor majd 2018-ban a győztes Jobbik pribékjei Vona parancsára elfogják. Viccesen fölajánlják neki, hogy választhat: a dunaparti cipős megoldást vagy a gázkamrásat szeretné?

Orbán, aki fölépítette a fasiszta államot, amibe csak be kell kötöztetni a jobbikos hivatalnokokat és csendőröket, akkor világosodik meg, hogy rontás volt rajta: ez a kis demokrata teljesen ismeretlen okból szépen, lassan megbolondult, érezte, hogy valami baj van, de nem tudott ellenállni. Azért vezette be a rendszerét, amelyik horthystának tűnt, mert az is volt. Ugyanazt a szerepet kapta: ahogy Horthy Szálasiig, úgy vezette a népet Vona Gáborig vagy Zagyva György Gyuláig, Vona addigra már konszolidált dísznáci lesz, csak a nevét adja a párthoz és a hatalomhoz. Aki azt mondja, hogy eltúlzom, gondolja végig: akár csak elképzelhettük volna, hogy Oroszország pénzeli Európa náci pártjait, hogy azok bomlasszák az Uniót? Oroszország olyan hordákat támogat, mint a magyar gárda?”