„A saját megítélése szerint jelentős kudarccal zárult parlamenti választás után bejelentette, hogy átveszi ugyan a képviselői mandátumát, de mindjárt le is mond róla, mert véleménye szerint nem a parlamentben lesz rá szükség a következő években. Nem azért vonul majd tehát vissza a képviselőségtől, mert így kívánja kifejezésre juttatni a vereségért viselt személyes felelősségével való szembenézést, hanem mert szerinte a parlament másodlagos jelentőségű terepe a politizálásnak. Most pedig pártszövetsége európai parlamenti listájának élére jelöltette magát, ám képviselő Brüsszelben sem lesz – ez esetben valószínűleg fel sem veszi majd a mandátumot. Hogy ezután mihez kezd majd, milyen politikai szerepet vállal és azt milyen intézményes keretek közt igyekszik majd betölteni, arról semmit nem tudunk.
Mindez így együtt a parlamentarizmus lenézését és a választói akarat lebecsülését jelenti: Bajnai nem azért indul a választásokon, hogy képviselő legyen, hanem hogy megjelenítsen egy politikai alternatívát. Ha azonban ez az alternatíva nem kap kellően erős felhatalmazást, nem bajlódik a kispárti lét adta független parlamenti képviselői szerep betöltésével, és Brüsszelben sem kívánja képviselni a magyar választókat. Neki ennél fontosabb dolga van, de hogy mi, azt nem árulja el. Fellépése és listavezetősége ugyanakkor másodhegedűssé teszi a mögötte felsorakozó, adott esetben jelentős politikai teljesítménnyel és – a parlamentáris keretek között értelmezhető – ambícióval rendelkező politikusokat és szervezeteket.
Ha Bajnai nem akar képviselő lenni, miért jelölteti magát? Miért indult a magyar parlamenti választáson és miért indul most, az európai parlamentin? Mit üzen a magatartása a parlamentarizmus szerepéről, tétjéről, jövőjéről a választóknak? Mit üzen a magatartása a saját maga és politikustársai közti munkamegosztásról és felelősségi viszonyokról? Hogyan fog felelősséget vállalni a pártja színeiben a budapesti vagy a brüsszeli parlamentben politizáló kollégáiért, ha maga egyik törvényhozásban sem kíván ott lenni? Egyáltalán, miféle demokratikus politikus az, aki szerint a törvények megalkotása másodlagos feladat?
Bajnai megint téved, és – ami a legkellemetlenebb – valószínűleg megint stratégia nélkül teszi. Hogy mit akar elérni és a szerepfelfogásából milyen későbbi politikai magatartás következik, nem tudható, és könnyen lehet, hogy igazából maga sem tudja.”