Atomi jó!

„Orbán úr azonban Putyin legjobb magyar tanítványaként mély hallgatásba burkolózik. Valahogy már nem akaródzik neki sűrűn emlegetni az évszázad üzletét, a paksi atombizniszt. Azt az ügyletet, amivel, nagy valószínűséggel évtizedekig visszafordíthatatlanul kiszolgáltatja Magyarországot. Erről most jobb egy ideig hallgatni, ki tudja, lehet, hogy egy néhány orbánista mégiscsak rájönne a turpisságra, rájönne, hogy miféle hatalom szekerét tolja rajongott vezetője. És ebből még baj lehet! Na és persze, arról, hogy elítélje az orosz beavatkozást, végképp szó sem lehet.

Vannak persze, akik úgy gondolják, hogy mindez csupán a látszat, valójában gaz nyugati, amerikai ármány hatására került Oroszország nehéz helyzetbe, ők nyomulnak, ők akarják a NATO terjeszkedését, és ezt a nézetet amerikai baloldaliak is osztják. Csakhogy egészen más baloldalinak lenni Amerikában (mondhatnám: könnyű – bár nem okvetlenül), és más demokratának lenni Közép-Kelet-Európában. Miért ne akarhatna Ukrajna NATO tag lenni, ha akkor érzi magát biztonságban? Pláne a történtek után! Vannak történelmi tapasztalataik. És mért lenne jó Magyarországnak, közvetlenül határosnak lenni, vagy éppenséggel benne lenni az Orosz Újbirodalomban? Más kérdés, hogy Ukrajna NATO tagsága egyáltalán nem a közeli jövő kérdése, Ukrajna biztonságát nem ez fogja szolgálni, hanem egy békésebb, demokratikus orosz rezsim.”