Mert a táncolás ideje: figyelés egymásra, ezzel együtt az időtlenségbe lépés, a hétköznapi egykedvűségről való megfeledkezés ideje, figyelem és önfeledtség alkotó feszültsége.
„Mit tud a tánc, amit más nem? A mai kor művészetélvezetére jellemző a kívülállás: elmegyünk a kiállításra, jobb esetben nem csak megnézzük, hanem be is fogadjuk a képeket, szobrokat, műveket; elmélkedünk rajtuk és élvezzük, ha hozzá tudunk szólni a keletkezéstörténetükhöz (képben vagyunk, mondhatnám, azaz fel tudunk vágni azzal, hogy az alkotóról és művéről értekezünk múzeumlátogató barátainknak). Ugyanez igaz a mozira és az irodalmi alkotásokra is. Rendben, utóbbi talán egy fokkal intenzívebb bevonódást tesz lehetővé, újra kell alkotnunk a regény, vers világát, stb. A következő fokozat a koncertlátogatás, már ha nem ülős koncertről van szó, hanem elszabadulhatunk és ugrálhatunk a közönség soraiban. A zenét azonban még ekkor sem mi hozzuk létre. A legteljesebb műélvezet talán az, amikor mi hozunk létre valamit. Az egyidejűség szempontjából pedig még mindig a közös zenélés (és az esetleges közönség) áll legközelebb a tánchoz.
Kuzmányi azt részletezi, hogy mennyi idő, energia, jóakarat és pénz ment rá a Notre-Dame új liturgikus berendezéseire. Ez szép. De ettől még a végeredmény kiábrándító.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Közel 40 év után visszavonul a magyar zenei élet egyik meghatározó alakja, a zenekarral pedig erről és a jelen felállásában utolsó, decemberi koncertről beszélgettünk.
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
„Profikkal van dolgom” – írta a rögtönzött produkcióról a miniszterelnök.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
