Ez is napvilágot látott: Magyar Péter tudhatta, milyen bosszút forralnak Magyarország ellen
A szakértő szerint közölték a Tisza Párt elnökével, mi a feltétele a hivatalban maradásának.
Táncolni: premodern extázis
2014. március 29. 14:24
Mert a táncolás ideje: figyelés egymásra, ezzel együtt az időtlenségbe lépés, a hétköznapi egykedvűségről való megfeledkezés ideje, figyelem és önfeledtség alkotó feszültsége.
2014. március 29. 14:24
„Mit tud a tánc, amit más nem? A mai kor művészetélvezetére jellemző a kívülállás: elmegyünk a kiállításra, jobb esetben nem csak megnézzük, hanem be is fogadjuk a képeket, szobrokat, műveket; elmélkedünk rajtuk és élvezzük, ha hozzá tudunk szólni a keletkezéstörténetükhöz (képben vagyunk, mondhatnám, azaz fel tudunk vágni azzal, hogy az alkotóról és művéről értekezünk múzeumlátogató barátainknak). Ugyanez igaz a mozira és az irodalmi alkotásokra is. Rendben, utóbbi talán egy fokkal intenzívebb bevonódást tesz lehetővé, újra kell alkotnunk a regény, vers világát, stb. A következő fokozat a koncertlátogatás, már ha nem ülős koncertről van szó, hanem elszabadulhatunk és ugrálhatunk a közönség soraiban. A zenét azonban még ekkor sem mi hozzuk létre. A legteljesebb műélvezet talán az, amikor mi hozunk létre valamit. Az egyidejűség szempontjából pedig még mindig a közös zenélés (és az esetleges közönség) áll legközelebb a tánchoz.
Persze bálon és táncházban táncolni nem olyan művészet, mint a balett meg a versenytánc. De mégis alkalmat ad valamire, amit más alkotási formák nem tudnak: az aktív, egyidejű alkotásra és bevonódásra. Húzza a zenekar a magáét (legalábbis a táncházban), figyelve a táncosok igényeire; a táncosok pedig a zene ritmusára, felépítésére - és egymásra - figyelve táncolnak. Azaz: egyszerre szórakoznak és alkotnak. Elmúló alkotás ez, a pillanaté, de bármikor újraalkotható.
Van a táncban - legyen az akármilyen tánc - valami premodern: a modernitás előtt a művészet - főleg vidéken - sokkal inkább a koherens, organikus, ünnepekkel, rítusokkal tagolt, mindennapi életmenet szerves része volt, különféle megjelenési formái az élet ritmusához igazodtak, a helyükön voltak, és így nagyobb lehetőséget adtak az együtt-alkotásra, bevonódásra. Mondjuk úgy: sokkal inkább volt a művészeteknek funkciója, de nem a mai, mechanikus értelemben. Használták a műveket, de nem mai, utilitarista módon. Ez a fajta „alkalmazott” művészet, ami mégsem csupán funkcionalista, hanem az élet rendjéhez alkalmazkodik és alkalmat ad az együtt-alkotásra, együtt-teremtésre, azaz a bevonódásra, ma már egyre ritkább, s én premodern jelenségnek látom (ki tudja, lehet hogy a posztmodern újra felfedezte?). Azóta széttöredezett az életrendünk: nincs olyan szerves egységben a közösségi életünk, a munkánk, szórakozásunk, ünneplésünk. A művészetek is kiléptek ebből a viszonyrendszerből, autonómok lettek és kevésbé közösségiek. Nemhiába mondjuk: műélvezet; alkotó és befogadó. Ma a művészetet is fogyasztjuk és befogadjuk - sokkal inkább passzív módon, mint pár évszázada. (...)
A táncnak súlyos tétje van. Tánc közben a férfinak vezetni kell a nőt, figyelni a mozgására, a nőnek a férfira, azonnal reagálni a legkisebb jelzéseire; ellent kell tartani, meg kell tartani egymást, s miközben befelé, egymásra figyelünk, figyelni kell a többi párra, illetve ellent kell állni az időtlenség gyönyörét okozó centrifugális erőnek, ami el akarna szakítani minket egymástól. Mert a táncolás ideje: figyelés egymásra, ezzel együtt az időtlenségbe lépés, a hétköznapi egykedvűségről való megfeledkezés ideje, figyelem és önfeledtség alkotó feszültsége; legyen szó a keringő patetikus dagályáról, a moldvai körtáncok közösségi, monoton extázisáról (volt honnan meríteni a Vágtázó Halottkémeknek); a minimalista széki lassú, kívülről unalmas, belülről intenzíven megélt, összeborulós intimitásáról vagy a kalotaszegi forgás sodrásáról. A tánc: megfeledkezés az időről, elmerülés a másik szemében, illatában, ünnepteremtés a hétköznapokban. Premodern extázis.”
Sokak szívéből szólt az utca embere: „szerinted nyerhet egy ilyen majom?” (VIDEÓ)
Belföld
Nagy Ádám, a Fókuszcsoport alapítója nem igazán tudott vitába szállni az idős férfival, és nem sikerült megvédenie Magyar Péterék álláspontját sem.
Erről mi lenne a véleményünk?
Képzeljük el a következőt: a Tisza arra építi a kampányát, hogy aki a Fideszre szavaz, a háborúra szavaz, mert ha a Fidesz nyer, a magyar kormány Oroszország oldalán háborúba lép.
Lefizették a Népszavát
Megint, 153 éves fennállása óta sokadszor, szégyenli magát a Népszava.
Szakmai vitát a szolidaritási hozzájárulásról!
Kettőezer-huszonhárom óta méltatlan közéleti vita tárgya egy jövedelemkiegyenlítő rendszer, amely a gazdagabb önkormányzatoktól a szegényebbek felé tereli az iparűzési adóbevételek egy részét.
Piranha Kapitány már a csónakos Magyar bokáját harapdossa
A debreceni (létavértesi) gázmezők hűtlen szülötte, aki inkább Shell-kagylóban ringatózva utazta be a fél világ olajkészleteit és szitálta ki belőlük az aranyat (részvényt), most újabb csúcstámadásra készül.
Nem vicc: Robbie Keane lett a legesélyesebb ennek a Premier League-csapatnak a kispadjára
Ha ajánlat érkezik, nehezen mondana rá nemet.
Ha ez a brokkoli tényleg felajánlotta az INA-t a horváthoknak, ha nem engedik át a naftát, akkor az befolyással való üzelkedés lesz
Ezt a tényállást a kedvéért létre kell hozni.
Összesen 6 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
atatürk
2014. március 29. 21:37
Taníts meg táncolni, Zorbász!
Válasz erre
1
0
Vendéen
2014. március 29. 21:36
Csak a boros könyvét olvasta, azt is régen. :)
Válasz erre
1
0