„A Jobbik új támogatói nem elsősorban a párt ideológiáját választják, hanem annak pozícióját, mert Magyarország megérett az elitellenes pártok felfuttatására. Csak éppen a politikai piac kínálati problémái miatt a magyarok ilyenre nem szavazhatnak, a politikai piac keresleti problémái miatt pedig a szavazáson kívül másra nem hajlandóak. Ezért nincsenek tehát igazi elitellenességi mozgalmak (mint a szlovákonál vagy az olaszoknál), occupy-tüntetések, erős kalóz- és viccpártok, amelyeken az elitváltás és a demokráciamodell-váltás igénye levezetődhet, csak a Jobbik választása adott erre kézzelfoghatóan.
Hiába nyilvánult meg annyi párt az elitkritika és a kétosztatú politika meghaladásának jegyében, ha nem voltak képesek rendszerellenesek, polgárpukkasztóak és populisták lenni. Úgy tűnik, az ilyen igények most a Jobbiknál csapódnak le.
Ehhez persze az is kell, hogy a szavazóink »elnézzenek« bizonyos dolgok fölött. Kutatásokból tudjuk, hogy az emberek vígan állnak ki olyan populista megoldások mellett, amelyek komoly következményekkel járhatnak. A politikában járatosak is szívesen döntenek úgy, hogy a politika az emberek valódi igényeivel legyen kénytelen foglalkozni, majd ugyanilyen lendülettel veszik észre azt is, hogy a nagyobb beleszólás versenyképességi kockázatok révén az ő pozíciójukat is rontja, ám e felismerés után mégsem rohannak módosítani első, populista választásukon.
Visszatérve a Jobbikra, úgyis ez a párt az új választási rendszer egyik vesztese, a nagyobb támogatással visszanyerhet valamit. Mármint akkor, ha a most a nekik mért választói kommunikáció mind le is fordul szavazatokra, amelyben azért nem lehetünk annyira biztosak.”