A jól kereső felső középosztálynak jó az egykulcsos adó

„Az egykulcsos, alacsony adó igazságtalan. A kiskeresetűek kénytelenek jövedelmük egészét megélhetésre költeni. A magas keresetűeknek van csak olyan jövedelmük, mellyel hozzájárulhatnak a közcélok finanszírozásához. Azt már csak Bokros Lajos és az anarchistából neokonzervatívvá váló közírók gondolják, hogy aki sokat keres, az »sikeres«, »tehetséges« és »szorgalmas«, aki pedig keveset, az lusta. Ezen a vélekedésen Magyarországon már hosszú ideje csak nevetnek, vagy csak legyintenek rá. De már a lehetőségek hazájának mondott Amerikában is megroppant a hit azután, hogy Obama elnök felháborodottan fakadt ki, amikor a válság után államilag megsegített pénzügyi szektor vezetői gigantikus fizetésemelésekkel és bónuszokkal jutalmazzák magukat.

Az egykulcsos adó megszünteti az adózás egyik legfontosabb alapelvét, a tehetősebbek szolidaritását az elesettekkel. Ha nincs örökösödési illeték, ingatlanadó, ha megszűnik az adórendszer progresszivitása, akkor a legszegényebbek érdekei sérülnek, az ő felzárkózásuk, mobilitásuk, versenyképességük szűnik meg. Egyszerűen fogalmazva: igazságtalan társadalmat építünk. Ráadásul az is ismert, hogy ezzel a gazdagabbak is rosszabbul járnak, mert az egyenlőtlen társadalmak mindig konfiktusosabbak. (…)

Logikailag először kellene következnie az államreformnak, az alrendszerek átalakításából kiderülne, hogy mennyiből tartható el a magyar állam itt és most. Ehhez kell megtalálni a bevételeket, igazságossági és hatékonysági elvek alapján. Az állam méretének empirikus elemzések alapján nincs köze a gazdaság versenyképességéhez, a versenyképességi listákat rendre magas adóztatású országok vezetik.”