„Időközben a labor befejezte a vizsgálódást, elhoztuk tőlük az eredményt, amiből a szakemberek néhány nap alatt elkészítették a talajvédelmi tervet. Hátravolt még egy akadály: ezt a tervet a területileg illetékes kormányhivatalnak jóvá kell hagynia. Felhívtam a Veszprém megyei kormányhivatal illetékes szakemberét, és elmondtam neki, hogy mennyire fontos lenne, hogy február 14.-ig elkészüljön az engedély, amire egyébként harminc napos határideje van a hivatalnak. A hivatalnok nagyon rendes volt: azt mondta, hogy ha beviszem hozzá a talajvédelmi tervet, akkor amíg befizetem az illetéket a közeli postán, addig megadja az engedélyt. És tényleg: a talajvédelmi terv átadásától számítva két órán belül a kezemben volt az engedély.
Az engedéllyel rohantam a hegybíróhoz, és február 13.-án, a »jogbolt« megnyílása előtt egy nappal leadtam minden papírt. A terület azonosítása után villámcsapásként ért a hír: 356 kataszteri ponttal II/1. osztályba tartozik a földem. Hogy mi van? Pontosan ugyanennyi pontja van a beccei területemnek, a feleségem területe ettől a földtől 200 méterre van, mindkettő első osztályú, hogy a bánatba lenne ez másodosztályú? Másnap megjelent a HNT honlapján, hogy az engedélyek kiadásánál az I. osztályú területek élveznek elsőbbséget. Már-már elkönyveltem magamban, hogy ennyi volt, amikor a hegybíróm jelezte a besorolást végző szervezetnek, hogy itt valami gixer van: a szomszéd területekkel való összehasonlítás szerint ez a terület is első osztályba kellene tartozzon. És a rendszer ultra korrektül korrigálta a hibát: még az elbírálás előtt helyesbítették a besorolást.
A mai nap örömteli hírrel zárult: felhívott a hegyközség titkára, és közölte, hogy megkaptam a telepítési jogot, ha átutalom annak árát. Elmondhatatlanul örülök annak, hogy ez sikerült. Így még idén folyamodhatok telepítési támogatásért, és talán már jövőre szőlő kerülhet a területre. Nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy sehol senki nem kért kenőpénzt, mindent jó szándékból intéztek. Köszönöm mindenkinek, aki segített.”