Scheppele, Galamus, Magyar Nemzet

„Nagy a baj a jobboldalon, ha már azt is liberális összeesküvésnek tekinti a Fidesz-szócső Magyar Nemzet és Kumin fizetett propagandista, ha valaki azt írja meg, miért fog nyerni – a választók akaratától függetlenül – a Fidesz. Persze, tényleg félelmetes az az összkép – részleteiben is –, amelyet Kim Lane Scheppele elemzése ad a Fidesz hideg és számító fejjel végiggondolt és a saját gátlástalan előnyszerzését szolgáló választási rendszeréről. De mit zavarja ez a Magyar Nemzetet és Kumin bértollnokot (aki mindig hirtelen »független« lesz, amikor kipottyan a jól fizető hatalmi pikszisből)? Akkor kellett volna idegeskedniük, amikor a Fidesz úgy manipulálta a választási rendszert és a választási törvényt, hogy bármit akarnak a »magyar emberek«, az eredmény neki kedvezzen. (...)

Hallott már vajon a Magyar Nemzet és Kumin propagandista arról, hogy vannak úgynevezett embargós anyagok? Minden összeesküvés nélkül, teljesen legálisan és magától értetődően. Például az MTI is gyakran feltesz az előfizetőinek fenntartott honlapjára ilyen híreket, azzal a megjegyzéssel, hogy csak adott időpont után közölhetők. Például bizonyos elemzéseket, amelyeket az elemzés készítője előbb a saját honlapján akar publikálni, de megküldi az MTI-nek, ő meg embargósan kiteszi, hogy a sajtó hírszerkesztői előre dolgozhassanak vele. Vagy felteszi az Orbán Viktor előre felvett interjújáról szóló ismertetést, embargós megjelöléssel, azaz mindenkinek meg kell várnia a közléssel, hogy az állami televízió, amelyik csinálta, leadja az interjút. De addig is dolgozhassunk vele, mi hírszerkesztők. Na ez történt Scheppele írásával is.

Ha jól számolom, az évek során közel húsz Scheppele-írást (interjút) fordítottunk le (nem szemléztünk!). Kim Lane Scheppele ezt nyilvánvalóan értékelte – és ugyan miért ne tette volna, ha a Galamus volt az egyetlen portál, amelyik fontosnak tartotta, hogy magyarul is közzétegye a Magyarországról szóló elemzéseit –, mert egy idő után úgy döntött, hogy segít nekünk. Addig ugyanis Horváth Júlia éjszakai rohammunkában fordította le a megjelenés napján a többnyire hosszú Scheppele-írásokat, én pedig hajnali rohammunkában szerkesztettem meg őket. A segítség tehát abban állt, hogy Scheppele előre elküldte a dolgozatát, amikor már tudta, mikor és hol fog megjelenni. Így történt a mostani ötrészessel is. Közel nyolcvanezer karakteres – kétíves – írásról van szó, amelynek, bármennyire érthető és világos szöveg is, nem könnyű a nyelvezete, mert tele van szakkifejezésekkel. Nagy munka megszerkeszteni is, hát még lefordítani! Úgy, hogy Horváth Júlia minden nap fordít más cikkeket is Galamusnak, nekem meg itt van a nyakamban a Galamus napi összes munkája (plusz az ilyen cikkek írása). Szólni fog, írta Scheppele, amikor feloldódik az »embargó«, mert Paul Krugman elkezdi közölni a blogjában az elemzését. Addig meg kényelmesen tudunk vele dolgozni. Ezt tettük. Majd Scheppele szólt, és mi leközöltük az első részt. Paul Krugman nem. És természetesen feltettük a második részt is péntek reggel, és Krugman is feltette mind az ötöt péntek délután.”