„Említette, hogy hiányzó létrafokok vannak az ellátási rendszerben. Ön szerint milyen a tudatos szociálpolitika?
A hajléktalan ellátásra figyelő szociálpolitika fő feladata komplex: a lakhatás megoldása, a munkaerőpiacra való visszatérés ösztönzése és a közösségbe történő integrálás. Ezek nem magától értetődőek, hiszen az, aki egy idő után már csak arra képes, hogy azzal törődjön, hogy legyen mit ennie és legyen hol aludnia, az nem képes távlatokban gondolkodni. Ebből a beszűkült állapotból kell kivezetni őt a szakembereknek. Hiányzik ennek az állam által támogatott része, vagyis az, hogy az ilyenfajta helyzetben lévő emberekhez finanszírozza a szakembereket.
A munkából kiesett és a társadalom perifériájára jutott ember munkába visszaállítása is nagyon nagy feladat. Szükséges volna olyan »védett« munkaerőpiac kialakítása, ahol újra megtanulja az elesett, hogy képes dolgozni, ahol képessé teszik a konfliktusok kezelésére. Amennyiben erre nem fog jelentős összegeket áldozni a politika, akkor előbb-utóbb telítődik a rendszer és bedugul.
Lelki vonatkozásban mire van leginkább szüksége a nélkülözőnek?
Aki hajléktalan lesz, az nemcsak elveszti a munkáját, hanem ki is esik egy közösségből. A hajléktalanellátást és a hajléktalanok segítségét reális közösségbe való beágyazódás nélkül nem lehet csinálni. Az egyháznak az lehet a többlete, hogy a helyi gyülekezet befogadó közösségként tudja segíteni az intézmény szolgálatát. A szakmának az a dolga, hogy professzionális szakmai szolgálatot nyújtson a rászorulónak, a gyülekezetnek pedig az, hogy Isten szeretetén alapuló befogadó közösséget jelentsen azoknak is, akiket más nem fogad be. Nyíregyházán mi ezt alkalmazzuk és mind ellátottaink, mind gyülekezetünk gazdagodik általa.
Aki hajléktalan, azt bizonyos értelemben talán könnyebb segíteni, mint a mélyszegénységben élőket, hiszen míg az előzőről látni lehet, hogy segítségre van szüksége, addig a mélyszegények – bár hasonlóan a társadalom perifériáján vannak –, mégis, kevésbé észrevehető helyzetük.
Borzasztó belegondolni, hogy vannak olyan családok, tanyákon élő idősek, akik bár saját otthonaikban élnek, de jelentősen rosszabb körülmények között, mint a mi ellátottaink. A házi segítségnyújtás és a tanyagondnoki szolgálatunk által igyekszünk ennek a rétegnek is segítséget nyújtani. Örömteli, hogy ezeket a szolgálatainkat helyi civil szervezetekkel és egy együttműködő önkormányzattal tudjuk végezni. A szegénység nem azonos a hajléktalansággal! Ez sokkal összetettebb probléma.”
