Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Voltunk mi már a vas és acél, továbbá a gyapot országa is, most a metróké leszünk.
„A metró többek között azért épült, hogy az agglomerációból autózók számára alternatívát nyújtson. Ezzel viszont van egy aprócska bökkenő: mivel az építkezés költsége az idő előrehaladtával a duplájára nőtt, így elkezdtek kihúzkodni apró és szükségtelen elemeket a tervekről. Az egyik ilyen a P+R parkolók rengetege volt a városhatárban, mely az infra másik felét adta volna. Ezzel sikerült megoldani, hogy amíg nem lehet az új metrószerelvényekre gépkocsit is felvinni, addig aki autóval jön az agglomerációból, nem fogja járművét hátrahagyni a külvárosban.
A harmadik tényező, amivel nem számoltak, az a polgárok öntudatra ébredése a városban és a kerékpáros boom, emellett pedig a most átadott és árszempontból perpill elég problémás BuBi (ott tárgyal majd az MK és a BKK, remélem lesz valami konszenzus). Illetve a BKV viszonylag gyakori csődközeli helyzetei és a lerohadt járműpark miatt a tömegközlekedéstől elfordult emberek tömegei. A közlekedési vállalat sajnos erősen hagy kívánnivalót mind az árazás, mint pedig a szolgáltatás minősége szempontjából, így évente emberek tömegei választják a közös akol helyett az egyéni közlekedés eme környezetbarát módját. Ezen emberek egy része már télen sem száll le a bicikliről, így őket már egy ötös -és egy hatosmetró sem fogja visszafordítani.
Presztízsberuházás. Eme szó jellemzi a legjobban a most átadott műremeket. Élő mementója a szovjet szemléletnek, mely kimondja: mindegy mit akarunk, ha erősen gondolunk rá, létrejön. És erősen gondolt rá Demszky, majd később Tarlós is, a végén pedig létrejött. Voltunk mi már a vas és acél, továbbá a gyapot országa is, most a metróké leszünk. Valami kell, ami miatt kiviláglunk a körülöttünk élő masszából.”