Felelős ellenzéket szeretnék karácsonyra, vagy húsvétra, vagy a szülinapomra, de bármikor meglephettek vele!
Egy felebarátom április elején született, ő négy évente kétharmadot szokott kérni a szülinapjára.
Az országban élő kisebbségek akár hálásak is lehetnének az orosz hadsereg ijesztő fellépése okán.
„Alig pár nap alatt viszont nagyot változott körülöttük a világ. A lembergiek egy toleranciaakció keretében elkezdtek oroszul beszélni, mélynemzeti érzelmű politikusok, közszereplők szólalnak meg oroszul, az országos tévécsatornák kétnyelvű »Egységes ország« logót sugároznak napok óta. Az ideiglenes államfő, aki másfél hete még bőszen szidta a régiósok nyelvtörvényét, most megszeppenve jelentette be, az új nyelvhasználati jogszabály megszületéséig érvényben marad a régi, nem írja alá annak hatályon kívül helyezését. Igyekeznek demonstrálni, az új törvény garantálni fogja minden kisebbség szabad anyanyelvhasználatát. Újabban a szélsőséges képződmények is mintha kicsit visszavettek volna abból a bizonyos nagy mellényből, végre kevesebbet látni őket a híradásokban, nem rohannak be dorongokkal, késekkel közintézményekbe.
Vajon mi történt velük? Mivel magyarázható ez a nagy pálfordulás a nyelvhasználat kérdésében? Belátták volna tévedésüket? Rájöttek, hogy retorikájuk, viselkedésük nem egyeztethető össze az oly sokat hangoztatott európaisággal?
Sajnos nem erről van szó. Az az érzésem, egyszerűen csak megijedtek. Az orosz csapatok gyors és határozott fellépése a Krímen, az orosz többségű régiókban eluralkodott közhangulat, Moszkva katonai válasszal fenyegető magatartása késztette megtorpanásra, számunkra is előnyös hátrálásra az új vezetést.”