„Magyar sorsközösségünkre is egyre gondterhesebb napok várhatnak. A háború nem ismer kegyelmet, s érinti a Kárpátalján élő százötvenezer testvérünket is. A tartalékosok meghívójának postázásakor velük egyszerre dobbant meg a mi szívünk is. Ahogy már oly sokszor és feleslegesen, megint magyar vér folyhat egy olyan harcban, amihez semmi közünk, egy olyan földön, ahol idegenek vagyunk, s a legszomorúbb pedig, hogy ismét egy egy olyan országért, akiknek tulajdonképpen nem is kellünk.
Csehszlovákia és Jugoszlávia szétesése után ismét egy mesterségesen összetákolt műállam végnapjait következhetnek. Koszovó függetlenedése és a bosnyák zavargások pedig arra engednek következtetni, hogy a »puskaporos hordóban« sem hunyt ki még a parázs. Mindez ismét csak a 20. századi egyoldalú, nagyhatalmi döntések életképtelenségét igazolja, és a néhány éves nyugalom után újfent mozgásba lendítheti a sokat megélt kontinenst. Az efféle kelletlen játszogatás mindazonáltal nagyon könnyen orosz ruletté válhat.”