A multik és a megváltás

„Először nézzük a gazdasági növekedést, amelynek gyorsulnia kellett volna. Ezzel szemben míg az 1964 és 1989 közötti negyed század során 160 százalékkal nőtt a nemzeti össztermék, addig 1989-től napjainkig mindössze negyven százalékkal, így gyorsulás helyett drámai lassulás következett be. Ez az adat azt jelenti, hogy az éves átlagos növekedési ütem akkor, amikor még nem volt külföldi tőke, körülbelül négy százalék volt, amióta van külföldi tőke, azóta körülbelül egy százalék lehet. Ráadásul a valós helyzet még rosszabb, mert amíg nincs bent külföldi tőke, addig értelemszerűen nincs profitkivonás sem, ha tehát a kivitt profitot levonjuk, akkor azt látjuk, hogy a ténylegesen rendelkezésünkre álló jövedelem 2014-ben nem több, hanem néhány százalékkal még kevesebb is, mint huszonöt évvel ezelőtt volt. Vagy­is a külfölditőke-beáramlás nemhogy felgyorsította volna a gazdasági növekedést, hanem tartós recesszióba taszította az országot. A foglalkoztatás területén, ahol a beáramló külföldi tőkének jelentősen bővítenie kellett volna a foglakoztatást, az adatok nem ezt tükrözik. Míg 1964 és 1989 között a foglalkoztatottak száma 600 ezerrel nőtt, 1989 és 2014 között 800 ezerrel csökkent! Vagyis a külföldi tőke bejövetele, nemcsak hogy nem növelte a foglakoztatást, hanem jelentős mértékben csökkentette, így ma kevesebb a munkahelyek száma, mint ötven évvel ezelőtt volt. És végül azért vessünk egy pillantást a reálbérek alakulására is, hisz ha már a »prosperitásba katapultált« minket a külföldi tőke, akkor az ember azt várná, hogy jelentősen felgyorsul a reálbérek növekedése is. Nos, amíg nem volt bent külföldi tőke, addig huszonöt év alatt a reálbér-növekedés harminchat százalékos volt, amióta bent van a külföldi tőke, azóta tizennyolc százalékos, vagyis gyorsulás helyett éppen a felére csökkent a növekedési ütem. Ez éves átlagos növekedési ütemként akkoriban nagyjából egy százalékot jelentett, az utóbbi negyedszázad során pedig évi átlagban teljes fél százalékot, ami ugyebár inkább jelkép, mint szimbólum. Jellemzésül a 2001 elejétől 2003 végéig tartó időszakban a reálbérek három év alatt harminckét százalékkal emelkedtek. Ennek fényében látszik csak igazán az elmúlt huszonöt év összesen tizennyolc százaléknyi reálbér-növekedésének drámai szánalmassága. Az, hogy ennek az összesen tizennyolc százalékkal jellemezhető negyedszázadnak volt olyan hároméves időszaka, amikor harminckét százalékos növekedés ment végbe, azt jelenti, hogy az időszak nagy részében viszont reálbércsökkenés volt jellemző, ennek minden következményével együtt. S mivel közben jelentősen növekedtek a jövedelemkülönbségek, illetve csökkent az újraelosztó állam kiegyenlítő szerepe, a magyar társadalom kétharmadának tényleges helyzete még ennél is rosszabb.”