Jobb osztályzatra várva

Soha, soha nem szabad átsíklani azon a volt szovjet blokk országaival való összehasonlításunkkor, hogy ezen országok demokratikusan megválasztott kormányai 1990 után homlokegyenesen más útját választották a szocializmusból továbblépésnek, mint a szintén demokratikusan megválasztott magyar kormányok. Az okokról lehetne sokat beszélni, de tény, h. a mi utunk nem bizonyult az ország számára sikeresnek, kivéve egy rendkívül szűk réteget, melynek összetétele kevés eltérést mutat az előzőekétől, mondhatnánk, az örökösöknek nagy általánosságban megfelelelt, az ország elfogadhatatlanul nagy részének pedig nem. A leglényegesebb kérdés az volt, kié lesz a gyár, a föld, az iskola, a kórház? Visszakapják-e a hetek alatt kisemmizett valamikori tulajdonosok azt, ami fizikailag egyáltalán visszaadható, ami pedig nem, arra keresnek más megoldást. Hazánk demokratikusan választott kormánya a térségben választott megoldásoktól eltérően döntött. Hazánk lépett át a nem is teljesen új, szépnek pedig egyáltalában nem mondható világba a legnagyobb adóssággal, a lengyelek mellett. A lengyel vezetés el tudta érni, h. ebből valamennyit leírjanak, a magyar közgazdász kar jobbtól balig sikoltozott, h. ha ebben fáradoznánk, ki fog a művelt világ közösíteni. Nem is fáradozott ezen senki, azóta is görgetjük magunk előtt, azóta jócskán gyarapodott és ez, a térségben páratlan mértékű eladósodás az oka annak, h. hazánk kiszolgáltatott pária lett, bóvliban. A dolgaink 4 éve egy kicsit jobban mennek, de az adósságszint félelmetes, amellett nagyon-nagyon nagy a XXI. sz.-ban az elfogadhatatlanul alacsony civilizációs, képzettségi szintje miatt a munkaerőpiacon esélytelenek száma. Nincs ezen mit szépíteni, 25 év alatt létszámuk a duplájára nőtt egy teljesen elhibázott szociálpolitikai rendszer ösztönzésére, az általuk elvégezhető munkák pedig elfogytak. Ahelyett, hogy minőségi oktatásukba és szakoktatásukba döntötték volna az egyre kevesebb elkölthető pénzt, megoldhatatlan problémákon lovagoltak. A mélyszegénységből jövő alul civilizáltakat nem az fogja felemelni, ha a tanterv követésére teljesen alkalmatlanok az alkalmasok társaságába vannak belekényszerítve, ami ellen az alkalmasok szülei saját jól felfogott érdekükben mindent meg fognak tenni, hanem ha minőségi oktatást-nevelést kapnak, s a fegyelmet, kötelességek teljesítését, ha úgy tetszik, kíméletlenül, de megkövetelik. Ettől még nem lesz munkatábor az iskola, de ezek a készségek, amik a munka világában való későbbi boldoguláshoz is elengedhetetlenül szükségesek.

http://zsiday.hu/blog/lemarad%C3%B3ban-lemarad%C3%B3ban Magyarország óriási/megterhelő mértékben törlesztett az elmúlt években. Hogyan lehet akkor erre azt mondani, hogy a státusunk nem megbízható?

Ez egy gerinctelen, beszari alak. Országunk tönkretételéhez az első adagot a "Professzor úr" adta, mint Antall fő gazdasági tanácsadója. Most pedig azt kifogásolja, hogy véletes kiszolgáltatottságunkon változtatni próbálunk. (Naná, gazdáinak nem tetszik, hogy a megrablott elkezd vigyázni a pénztárcájára.) És őt emlegetik konzervatív közgazdásznak. Pfff...

Mindenkinek tisztában kell lennie a fájdalmas tényekkel: az Orbán-rendszer bóvliba züllesztette a magyar állampapírokat és csak a Templeton-féle pénzügyi spekulánsok tartják az államháztartást lélegeztetőgépen - busás extraprofit ellenében. Közben rohamosan lemaradtunk szomszédainktól is és kilátásunk a reménytelen stagnálás. Emlékeztetőül: 2010. áprilisában 265 Ft volt egy Euró, ma 310 Ft. Államadósságunk 19,323 milliárd forint volt, ma 23,400 milliárd!