A kijevi ördöglakat

„Ellentétben azzal, amit a magyar miniszterelnök is gyakorta állít, egy ország nem attól lesz erős, hogy kormánya erős, hogy vaskézzel irányítják. Erre a legkézenfekvőbb példa Ukrajna. Vlagyimir Putyin célja, hogy erős, oroszbarát kormányt, viszont gyenge országot hozzon létre, amely – hasonlóan Belaruszhoz – kiszolgáltatott helyzetben van Oroszország irányába. Itt érdemes megjegyezni, hogy a paksi bővítéssel Putyin hosszú távú célja Magyarországgal is ugyanez. Nem is lehet más – ez, ha másból nem, az orosz külpolitika logikájából egyenesen levezethető.

Az orosz államfő számára ráadásul a tét hatalmas. Az orosz gazdaság ugyanis lassul, egyes elemzések szerint akár recesszióba is fordulhat. Ha az orosz gazdaság nem tudja kitermelni azt a pénzmennyiséget, amelyre az államfőnek szüksége van egyfelől az orosz választók, másrészt saját politikai-gazdasági klientúrájának lekenyerezéséhez, az könnyen belpolitikai instabilitáshoz vezethet. Putyin ezt a gazdasági-politikai űrt igyekszik birodalmi politikával helyettesíteni, amely egyrészt új piacokat és gazdasági lehetőséget, másrészt nagyobb politikai mozgásteret teremtene Oroszországnak. A birodalmi politika ékköve pedig – szimbolikus, diplomáciai, de legfőképp üzleti okokból – Ukrajna. Ebből Putyin saját politikai túlélése miatt sem engedhet.

Pontosan emiatt nem képzelhető el jelenleg egyik fél számára sem valós lehetőségként az ország sokat emlegetett kettéosztása. Az ötlet gyakorlati problémák sorát is felveti: nem világos, hol kezdődik »Nyugat-Ukrajna« és hol végződik az »oroszpárti Kelet«. Bár az elmúlt hónapok tüntetései döntően az ország nyugati részében alakultak ki, az EU-párti külpolitikának és főként a korrupt Janukovics-rendszerrel szembeni fellépésnek Kelet-Ukrajnában is vannak támogatói. Nincsen világos választóvonal, mint például annak idején Jugoszláviában volt. Az elszakadási törekvések így vitákat és szinte biztosan véres harcokat hoznának magukkal.”