Mert különben egyszer csak ráül. És hozza az okostelefonját, fényképez, és a világ azon fog szörnyülködni, mekkora galaktikus bunkók vagyunk; kalózhajót meg stadiont a kertünkbe horgonyoztató, primitív, tolvaj suttyók. Egy életmű omlik össze, egy történelemkönyvekbe szánt fejezet foszlik szét, és marad belőle egy ezer évig fennmaradó twitterposzt, az arany vécékefe, aki vagyok.
Az arany vécékefe ott trónol minden fél- és egészen ázsiai rendszer csúcsán. Szerény, de kifejező szimbóluma annak, hogy ez a berendezkedés zsákutca. Annak az eszköze, hogy egy jobbra hivatott nemzet irdatlan áldozattal és nélkülözéssel elérje, hogy legaljasabb ösztöneit bearanyozzák, aztán azzal törölje ki az imádott vezére a seggét. Az arany vécékeféket termelő rendszereknek szerencsére ismert az ellenszere: ellenőrzés, leválthatóság, fékek és ellensúlyok.