„A kétharmados többség birtokában a kormánypártoknak megvolt a lehetőségük, hogy végre tiszta vizet öntsenek a pohárba, és meghaladják az elmúlt 24 év örökségét. Visszatekintve azonban erős hiányérzetünk lehet, hiszen a most záruló 4 éves periódus az elszalasztott lehetőségek 4 éve volt.
A parlamenti politizálásban, a magyar közéletben megmaradtak az elmúlt két évtized hibái és mulasztásai. Továbbra is él a szekértábor-politika, gyakorlat a sárdobálás és mély az egymás elleni gyűlölet, noha a kétharmad a gyűlöletstruktúrák felszámolásának érdekében is tehetett volna.
A kormányzás nem volt nagyvonalú és elegáns. Kétharmaddal az egyes ügyek végén úgy is azt döntve, amit jónak lát, nem folytatott szinte semmiben előzetes, érdemi szakmai és társadalmi vitát (hiszen a »levelezés« ezt nem helyettesíthette, a gyorsaság kényszere sem menthet fel örökké alóla). Nem hallgatta meg józan ellenzéki képviselők véleményét sem, nem, vagy csak alig emelte be jogalkotási munkájába még a konstruktív indítványaikat is, pusztán, mert nem tőlük származott.”