Sorompó

„Tény, sok bevándorló érkezett az országba, csak az utolsó öt évben félmilliónál is több. És az sem cáfolható meg, hogy a lakosság majdnem egynegyede külföldi, ami mind annak a jele: Svájc befogadó országgá vált. Még alighanem az is igaz, hogy a sok beengedett külföldi miatt nem jut mindig hely a svájciaknak a buszon. Csakhogy a kampányban azt már elfelejtette megemlíteni a populista SVP, mennyi előnye származott az országnak abból, hogy beengedte a szakképzett munkaerőt, illetve azokat, akik szívesen vállaltak munkát bizonyos lenézett szakmákban, amiket a svájciak már rég nem szívesen végeztek. Arról sem ejtettek szót, hogy amennyiben újratárgyalják a szerződést az Európai Unióval, abból nemcsak a bevándorlóknak származik kára, hanem a svájciak is rosszul járnak.

Felmérések kimutatták, ha az SVP nem mozgósított volna oly mértékben a népszavazás előtt a külföldiek ellen, akkor, ha szűk többséggel is, de elutasították volna a javaslatot. Most azonban a lakosság nagyobbik fele olyan nehéz helyzetbe kényszerítette a szövetségi kormányt és az EU vezetését, amiből nagyon nehéz lesz kikecmeregni. Nem lehet meghagyni ugyanis az előjogokat egy olyan országnak, amely megakadályozza a munkaerő szabad áramlását, s meghatározza azt, hogy egy adott országból hány embert engednek be.

Az európai szélsőjobb mindeközben Svájcot ünnepli, lám, milyen bátrak voltak, hogy végre lehúzták a sorompót a bevándorlók előtt. Nem egészen értjük azonban, mire ez a nagy ünneplés. A népszavazás eredménye ugyanis nemcsak a muzulmánokra, az ázsiaiakra, az észak-afrikaiakra vonatkozik, hanem az EU összes polgárára. Ránk, a franciákra, az osztrákokra, a dánokra, a liberálisokra, a konzervatívokra... Mindannyiunkra.”