„Félreértéseket elkerülendő megismétlem, amit már néhányszor leírtam. Se Orbán Viktort, se Lázár János, se a Fidesz más hangadóit nem tartom antiszemitának. Az antiszemitizmus ugyanis pontosan körülírható nézetrendszer, elvekre, posztulátumokra épül. Orbánnak és politikus társainak handabandázásaik ellenére sincsenek komolyan vehető és így elemezhető elveik.
Nem nézeteiből, hanem karakteréből fakad, hogy saját magát azonosítja a nemzettel, következtetésképpen a napi politikai szempontok alakulása szerint ő dönti el, ki tartozik a nemzethez és abban milyen helyet foglalhat el. És ezt veti el egyre szaporodó ellenfeleinek tábora.
Ha jól jellemzem Orbán karakterét, ebből sok minden következik a Sorsok Házától Paksig és így tovább. Például, amit emlékezetpolitikának neveznek. Már a kifejezésen is érdemes eltűnődni; nem ismerek még egy európai országot, ahol használnák. Ha a viccek szintjére egyszerűsítem - mi mást tehetnék? - ebből az következik, hogy a miniszterelnök nem csak azt dönti el, mi lesz a következő 50-100 évben, hanem azt is, mi volt az előző száz esztendőben. És ha már eldöntötte, nincs fellebbezés. Mondhat Elie Wiesel, Randolph L. Braham, a Tudományos Akadémia, a Szépírók Társasága, a MÁV, a HÉV, a komáromi rév amit akar, ennek nincs jelentősége.
A nemzet fejével gondolkodó és nevében szólaló kormányfővel ellenkezni annyit tesz, mint megosztani a nemzetet. Ez volt és maradt a Mazsihisz egyetlen hibája. Tegyük hozzá, hogy pontosan és egyszersmind diplomatikusan fogalmaztak, nem hirdettek bojkottot és nem mondták, hogy visszaküldik a pénzt. Ezzel szemben az emberi forrás minisztere, majd maga a miniszterelnök mindent megtett, hogy elkenje a valódi problémát. Meghallgatják a szemben ülőt, majd úgy tesznek, mintha semmit sem hallottak volna. Szakály és a Sorsok Háza marad, az arkangyal nem márciusban, hanem csak májusban költözik a Szabadság térre.”