A bírói pálya szolgálat

„Mennyi idő alatt tanult bele az alkotmánybírói hivatásba?

Az első két év nagyon nehéz volt. A bírói munkát mindig szolgá­latnak fogtam fel. Szolgálni az embert. Mindig az egyes embert láttam az ügy mögött. Itt azonban jogszabályt kellett jogszabállyal, törvényt az alkot­mánnyal mérni. Nem láttam mö­götte az embert, és ez borzasztóan hi­ányzott. Egészen addig, amíg végre észrevet­tem, most nem egy em­ber, egy kis közösség ügye van előttünk, hanem az egész nemzeté! Attól kezdve nagyszerűnek éreztem a feladatot. Mi a rendszerváltás leve­zény­lői voltunk, és amit tettünk, az történelmi küldetés volt. Nem aka­rom háttérbe szorítani a politi­kát, de azt, hogy itt a forradalmi változás alkot­mányos jogállami ke­retek között történt, abban az Alkotmánybíró­ság­nak elévülhetetlen szerepe volt. Annak idején mondogattuk, hogy amit most teszünk, ötven év múlva tanítani fog­ják az egyetemeken. Szakmai életem csúcsa volt ez a kilenc esztendő.

Melyek azok az alkotmánybírósági határozatok, amelyekre a legbüszkébb?

A legbüszkébb három különvéleményre vagyok. Az egyiket az abor­tusz­ha­tározathoz írtam, és ebben visszacseng a tizen­hét éves ko­romban ért csábítás, amit Aquinói Szent Tamás tanítása alapján a skolasztikus filozófiából me­rítettem, hogy igenis van természetjog. Sólyom László is vallotta, hogy az al­kot­mánynak értékrendje van, és nem csak formális alkotmány létezik. Ebből az érték­rendből le tudtam vezetni a magzat élethez való jogát. Büszke va­gyok az államosítással kap­csolatos hatá­rozathoz fűzött különvéleményemre is, amelyben leírtam: az államosítás alkotmányelle­nessége kiterjedt arra is, hogy az állam kár­talanítást ígért, amit sohasem tar­tott be. A bírák jutal­mazá­sa kapcsán pedig ki­fejtettem, hogy megengedhetetlen és sérti a hatalmi ágak elválasztásának elvét, ha a kormány pénzt oszto­gat bíráknak.

2003 januárjától egészen tavaly nyárig a Pécsi Ítélőtábla elnöke volt. 2005 nyarán a Fidesz ismét jelölte volna alkotmánybírónak, de nemet mondott. Miért?

Mert az alkotmánybírói újraválasztásra jelölésem a velem való előzetes egyeztetés nélkül történt. A valódi okok azonban ennél sokkal súlyosabbak, nyomósabbak voltak. Először is az akkori Alkotmánybíróság már egyáltalában nem az az Alkotmánybíróság volt, mint az első. Se személyi összetételében, se az alkotmánybíráskodásról való koncepcionális felfogásában. Az első Alkotmánybíróság az »alkotmányos forradalom« talaján építkezett. Munkájának alapgondolata a »láthatatlan alkotmány« láthatóvá tétele, vagyis az Alkotmány betűje mögött az Alkotmány szellemének a kibontása volt. 2005-ben az Alkotmánybíróság ítélkezése már egészen másról szólt. Merev, pozitivista jogalkalmazói tevékenységet folytatott, a formális alkotmányszövegek »szája« lett, amely engem igazából már egyáltalában nem vonzott. Sokkal csábítóbb volt számomra az egykori királyi ítélőtáblák újjászületése. Goethe a francia forradalommal kapcsolatban mondta, hogy nagyszerű és fantasztikus dolog ott jelen lenni, ahol történelem készül. Az ítélőtáblák felállítása Magyarországon valóságos történelmi esemény volt, a század legjelentősebb igazságszolgáltatási-szervezési vállalkozása, és én óriási kihívásnak éreztem, hogy ennél a történelmi eseménynél – annak egyik főszereplőjeként – jelen lehettem. Az 1950-ben erőszakosan megszüntetett táblák – mint felsőbíróságok – veretes döntvényei, amelyekkel első publikációim során ismerkedtem meg, ott kavarogtak bennem, hogy mi is az ilyen színvonalú döntésekkel készítsük elő a Kúria – akkori leánykori nevén: Legfelsőbb Bíróság – jogegységi határozatait. A Pécsi Ítélőtábla ítélkező és tudományos munkáját bemutató három könyvvel véste be magát ebbe az újkori történelembe, a negyedik – amely fennállásának tizedik évfordulójára készült – szerkesztés alatt állt, amikor nyugdíjaztak. Sajnálom, hogy ezt a jubileumi évet már nem élhettem meg a táblán. Utódom azonban a könyvet befejezte, és ezzel méltó emléket állítottunk az ítélőtábla első tíz évének.

Az elmúlt években részt vett az új Polgári törvénykönyv kodifikációjában. Előadásokat tart a kártérítési és a felelősségbiztosítási jog újraszabályozásáról. Mit tekint az új Ptk. legfőbb erényének?

Az új Ptk. legfőbb erényének azt tartom, hogy a kodifikáció viszontagságos és kacskaringós útját bejárva végül is sikerült megfelelnie annak az 1998-ban a kormány által határozatban megfogalmazott célkitűzésnek, hogy a Polgári törvénykönyv a gazdaság Alkotmánya, a civilisztika alaptörvénye legyen. A kódex a szociális piacgazdaság legalapvetőbb tulajdoni és forgalmi viszonyait, a személyek alapvető személyi és vagyoni jogviszonyait szabályozza, amelyet áthat az Alaptörvény szelleme és értékrendje. Nyugodtan mondhatom, hogy a törvénymű az Európai Unió nemzetállami magánjogi törvényhozásának az élvonalába tartozik.”