„Ön szerint mekkora felelősség terheli a magyar államot és társadalmat a magyar zsidók százezreinek deportálásában?
Ha nincs német megszállás, akkor nem következik be a zsidók deportálása. Ahogy Adolf Eichmann, a magyarországi zsidó ügyekben Hitler teljhatalmú megbízottja kimondta: „Ettől a pillanattól kezdve a magyar zsidóság ügyei az SS hatáskörébe tartoznak.” A németek által irányított Sztójay-kormányban a szélsőjobboldali erők és az általuk felügyelt magyar hatóságok, beleértve a csendőrséget és a rendőrséget, közreműködtek a hitleri utasítás végrehajtásában. A magyar nemzet többsége azonban tragédiaként élte meg a megszállást, és a kezdeti megdöbbenést s búsongást a passzív, majd egyre szélesebb körű aktív ellenállás váltotta fel. A deportálással párhuzamosan megszerveződött a zsidómentés, amelyben az egyházak képviselői is aktívan részt vettek. Ezért nemcsak a bűnök elkövetőire, hanem az áldozatokra és mentőikre, a náci- és nyilasellenes ellenállókra is emlékezni és emlékeztetni kell a mai magyar társadalmat, hogy reális képet kapjon a hetven évvel ezelőtti nemzeti tragédiánkról. (…)
Régóta mondja, hogy Magyarország nem ott tart, ahol tarthatna. Például kilencvenedik születésnapja előtt, amikor átvette a legmagasabb magyar állami kitüntetést, akkor is hangsúlyozta, hogy magabiztosabbnak kellene lennie a magyar nemzetnek, az ország ugyanis többre képes. Ennek tükrében nem ért egyet a pártja és kormánya, miniszterelnöke fő üzenetével, hogy »Magyarország jobban teljesít«?
Dehogynem! Magyarország jobban teljesít annál, mintha rosszabbul teljesítene. Attól függ, mihez hasonlítjuk a teljesítményét: a múlthoz vagy a képességeihez és a lehetőségeihez. Magyarország le van maradva önmaga mögött sok mindenben. Ne csak makrogazdasági dolgokra gondoljunk. Egyik reggel a zabkásámhoz aszalt szilvát ettem, amit kis zacskóban vett a feleségem a közeli boltban. Erre a zacskóra az volt írva, hogy Chiléből jött, a glóbusz másik feléről. Pedig a világ legjobb szilvája Szatmárban terem, meg Cecén, a szülőfalumban! Olyan jó szilvalekvár nincs a világon, mint amit az én anyám szokott volt főzni. Ha jobban csinálnánk a dolgainkat, akkor nem chilei aszalt szilvát kapnék a boltban. (…)
Ön szerint mi az áprilisi országgyűlési választás tétje?
Az utóbbi néhány évben elkezdtünk kikapaszkodni a gödör mélyéről, ahová 2002 és 2010 között kerültünk. Jó az irány, egyre többen akarnak és tudnak dolgozni, egyre több külföldi vállalat jön ide beruházni, gyárat építeni. Ez a kormányzat csökkentette az országra, a vállalkozókra, a munkavállalókra, a lakosságra nehezedő terheket, és hatásosabb feltételeket, nagyobb mozgásteret alakított ki az értékteremtő munka számára. A hat-hét évig tartó válság után a gazdaság elkezdett növekedgetni, és egyre több jó kezdeményezés tapasztalható. Úgy látom, az egyének lelkében, mentalitásában is változás kezdődött. A múltkor Alsószentivánon jártam, és azt láttam, ahol korábban birkákat legeltettek, most tíz hektáron bodzát termesztenek. Hogy lehetséges ez, csodálkoztam, hisz én odavalósi vagyok, Cece a szomszédban van, és gyerekkoromban nekünk is volt bodzánk az árokparton, de semmit nem kezdtünk vele. Most meg a bodzából tavaly háromszor annyi volt a bevételük, mintha dinnyét termesztettek volna, és hatszor annyi, mintha búzát vetnek.”
