„Ön szerint mekkora felelősség terheli a magyar államot és társadalmat a magyar zsidók százezreinek deportálásában?
Ha nincs német megszállás, akkor nem következik be a zsidók deportálása. Ahogy Adolf Eichmann, a magyarországi zsidó ügyekben Hitler teljhatalmú megbízottja kimondta: „Ettől a pillanattól kezdve a magyar zsidóság ügyei az SS hatáskörébe tartoznak.” A németek által irányított Sztójay-kormányban a szélsőjobboldali erők és az általuk felügyelt magyar hatóságok, beleértve a csendőrséget és a rendőrséget, közreműködtek a hitleri utasítás végrehajtásában. A magyar nemzet többsége azonban tragédiaként élte meg a megszállást, és a kezdeti megdöbbenést s búsongást a passzív, majd egyre szélesebb körű aktív ellenállás váltotta fel. A deportálással párhuzamosan megszerveződött a zsidómentés, amelyben az egyházak képviselői is aktívan részt vettek. Ezért nemcsak a bűnök elkövetőire, hanem az áldozatokra és mentőikre, a náci- és nyilasellenes ellenállókra is emlékezni és emlékeztetni kell a mai magyar társadalmat, hogy reális képet kapjon a hetven évvel ezelőtti nemzeti tragédiánkról. (…)
Régóta mondja, hogy Magyarország nem ott tart, ahol tarthatna. Például kilencvenedik születésnapja előtt, amikor átvette a legmagasabb magyar állami kitüntetést, akkor is hangsúlyozta, hogy magabiztosabbnak kellene lennie a magyar nemzetnek, az ország ugyanis többre képes. Ennek tükrében nem ért egyet a pártja és kormánya, miniszterelnöke fő üzenetével, hogy »Magyarország jobban teljesít«?