Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Tudjuk, merjük, tesszük. Nincs odaát cicózás, összeáll az ancien régime pillanatok alatt, ha az érdekek úgy kívánják. De várjunk csak. Úgy kívánják?
„Iyenformán állati nagy biznisz volt az itthon világhírű szakembert odaengedni a svédasztal maradványaihoz, bár Gyurcsány Ferenc után már alig-alig kéne csodálkoznunk bármin is, amit politikai címén odaát folytatnak.
A DK túlmozgásos elnökének beengedése (mert ő inkább már dörömbölt, mint hívták) valahol még érthető volt. Néhány független, rendszeres körlevél és charta aláíró értelmiségi gyengéd szava és Fletó bájosan könnyed performanszai elegendő nyomást és égetően bizsergető ösztönzést váltott ki Mesterházy és Bajnai tarkóján, hogy bevegyék az egyetlen tehetséges, de egyben leghiteltelenebb baloldali politikust. Ezzel szemben a politika senkiföldjén tartósan egyeduralkodó Bokrossal való kezet rázás már az előrehaladott politikai demencia jeleit mutatja odaát.
De tényleg gyerekek. Ha már őszintén, teljes odaadással és energiával dolgoztok azon, hogy elveszítsétek a választást (e célotokba azért alaposan belerondíthat a feledékenysége miatt olyannyira szeretett táborotok), ne fogjátok vissza magatokat, jogi szakértőnek és kampányarcnak ide már tényleg csak egy Tocsik Márta és Suchman Tamás hiányzik, legalább egy közös fotózkodás után készíthetünk egy előtte - utána sorozatot a rendszerváltás utáni baloldalról. Alig lesz hiányzó.”