Néhány hónappal az őszi önkormányzati választások előtt teljesen írták a választási szabályokat. Hogy nézett ki akkor a politikai színtér? Az egyik oldalon egy erőtől duzzadó MSZP és egy szintén erős SZDSZ, a másik oldalon a tavaszi vereség súlya alatt megroppant, fragmentált ellenzék: FIDESZ, FKGP (és egyéb kisgazda formációk), KDNP, MDF, MIÉP. Mit léptek erre Horn Gyuláék? Egyfordulóssá tették a választási rendszert, azaz relatív többséggel is képviselői és polgármesteri mandátumot lehetett szerezni. Ismerős valahonnan ez a megközelítés?
Rövid távon bejött a dolog az akkori kormánypártoknak, 1994 őszén vörösbe (és némi kékbe) borult az ország. Hogy hosszú-, vagy akár középtávon jól jártak volna vele, azt illetően egyáltalán nem vagyok biztos. A kényszerű őszi együttműködés is hozzájárulhatott az új, '98-ra aztán kormányváltásig jutó jobboldali felállás kialakulásához. (Ugyanezért nem lehet megmondani, néhány év múlva nem úgy gondolnak-e vissza a Fidesz politikusai az új, mindenféle konszenzus nélkül, erőből elfogadott választási szabályokra, hogy hát, akkor jó ötletnek tűnt...)
A Horn-féle kétharmadot méltató Mesterházy '94-ben még nem volt az MSZP képviselője, a közös listán negyedik helyet kapó Fodor Gábor viszont igen, SZDSZ-es miniszterként a kormánynak is tagja volt. A Mandinernek adott interjúban ő is sérelmezte a Fidesz által elfogadott új, egyfordulós választási rendszert – sajnos csak utólag jutott eszembe, hogy meg kellett volna kérdezznem, '94 nyarán hogyan vélekedett a jobboldalt szívató új szabályok megszavazásáról.