Horn és Orbán, kétharmadok és egyfordulós választások

„Horn Gyula, bármennyit kritizálták is, a több mint 70 százalékos parlamenti többség birtokában is demokratának bizonyult, Orbán ellenben, bármennyire is verje a mellét a rendszerváltozásban szerzett érdemeire hivatkozva, régen eljátszotta az akkor szerzett politikai tőkéjét. Mára elárulta az összes olyan demokratikus értéket, amelyekért a 89-es rendszerváltók küzdöttek.” – írja Mesterházy Attila a megváltozott választási szabályok apropóján.

A bezzeg az MSZP-SZDSZ kétharmada mondókához választhatott volna jobb ügyet is Mesterházy, mivel a választási rendszer átalakítása során 20 éve az akkori kétharmad kísértetiesen úgy járt el, mint a mostani – csak ők nem az országgyűlési, hanem az önkormányzati választásokat tették egyfordulóssá a korábbi kétfordulós rendszer helyett. Az 1994. június 28-án kezdődő parlamenti ciklus egyik első törvénye az 1994. évi LXII. törvény volt a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény módosításáról.

Néhány hónappal az őszi önkormányzati választások előtt teljesen írták a választási szabályokat. Hogy nézett ki akkor a politikai színtér? Az egyik oldalon egy erőtől duzzadó MSZP és egy szintén erős SZDSZ, a másik oldalon a tavaszi vereség súlya alatt megroppant, fragmentált ellenzék: FIDESZ, FKGP (és egyéb kisgazda formációk), KDNP, MDF, MIÉP. Mit léptek erre Horn Gyuláék? Egyfordulóssá tették a választási rendszert, azaz relatív többséggel is képviselői és polgármesteri mandátumot lehetett szerezni. Ismerős valahonnan ez a megközelítés?

Rövid távon bejött a dolog az akkori kormánypártoknak, 1994 őszén vörösbe (és némi kékbe) borult az ország. Hogy hosszú-, vagy akár középtávon jól jártak volna vele, azt illetően egyáltalán nem vagyok biztos. A kényszerű őszi együttműködés is hozzájárulhatott az új, '98-ra aztán kormányváltásig jutó jobboldali felállás kialakulásához. (Ugyanezért nem lehet megmondani, néhány év múlva nem úgy gondolnak-e vissza a Fidesz politikusai az új, mindenféle konszenzus nélkül, erőből elfogadott választási szabályokra, hogy hát, akkor jó ötletnek tűnt...)

A Horn-féle kétharmadot méltató Mesterházy '94-ben még nem volt az MSZP képviselője, a közös listán negyedik helyet kapó Fodor Gábor viszont igen, SZDSZ-es miniszterként a kormánynak is tagja volt. A Mandinernek adott interjúban ő is sérelmezte a Fidesz által elfogadott új, egyfordulós választási rendszert – sajnos csak utólag jutott eszembe, hogy meg kellett volna kérdezznem, '94 nyarán hogyan vélekedett a jobboldalt szívató új szabályok megszavazásáról.

Az egyfordulósított '94-es választásoknak nem csak szerintem lehetett komoly szerepe a magyar politikai paletta alakulásában. Tordai Csaba, a Haza és Haladás Alapítvány alapítója, az Együtt 2014 jogi képviselője nyilatkozta 2006-ban a következőket a Magyar Narancsnak: „a kétosztatúság kialakulásában az igazi főszerepet az 1994 óta érvényesülő, egyfordulós önkormányzati választási rendszer játssza.”