Kedves Barátaim!
Talán emlékeztek még arra, hogy diplomátok átvételekor azzal váltunk el egymástól: építsünk hálózatot „lélektől lélekig”. Egy olyan emberi hálózatot, amely egyedül lehet képes megakadályozni, hogy a spekuláns tőke diktatúrája átgázoljon az értékeinken, családjainkon, közösségeinken, gyermekeink, unokáink jövőjén. Most azért fordulok hát hozzátok, mert úgy érzem, hamarosan eljön ennek az ideje. Miért is gondolom ezt?
Talán láttátok, hogy magam nyolc éven keresztül országgyűlési képviselőként, ezen belül húsz hónapon át a VM parlamenti államtitkáraként is hosszan – tán túlságosan is sokáig - kísérleteztem azzal, hogy a közösségek államát ismét a közjó szolgálatába állítsuk. Be kell vallanom Nektek, hogy ebbéli törekvésem kudarcot vallott.
Brutálisan kellett azzal szembesülnöm, hogy gazdasági maffiacsaládok hálózata kerítette hatalmába az államot, és a két nagy pártpolitikai tömörülés nem más, mint e háttérhálózat kiszolgáló délelőttös és délutános műszakja. A pártokráciának egy olyan rendszere alakult ki, amelyben a képviselő sem az őt megválasztóknak, hanem a maffiahálózatot kiszolgáló pártközpontnak felel, saját egzisztenciája és családja jövője attól függ, hogy mennyire van megelégedve „használhatóságával” a „kedves vezető.”
Belső erőfeszítéseim kudarcát belátva előbb a kormányból, majd a kormánypárti frakció-szövetség képviselőinek sorából is kiléptem, és a Nektek már annak idején említet hálózat, a családokra, a fiatalokra és a helyi közösségekre épülő Tisztesség és Emberség Szövetsége (TESZ) (www.tesz.info) elnevezésű összefogás elindítását kezdeményeztem. Azt remélem, hogy ez a szövetség megteremtheti az igaz beszéd, a nyilvánosság fórumait, és segíthet akár már most is a közügyek szolgálatára szegődő képviselőket juttatni a törvényhozásba.
Olyan képviselőket, akik a saját helyi és hivatásrendi közösségük képviseletére, boldogulásának szolgálatára teszik fel az életüket. Akik visszahívhatók, mert nem az országunkat kirabló gazdasági érdekcsoportokat kiszolgáló pártközpontoknak, hanem az őket küldő közösségeknek tartoznak elszámolással. Akik vallják, hogy az ember nem annyit ér, amennyi az összeharácsolt vagyona, hanem – Kodály Zoltán szavaival - annyit, „amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud”. Akik szerint soha többé nem lehet törvényes az, ami erkölcstelen.