Obama villantása

„Kíváncsian várjuk, amint a hazai és külföldi balliberális véleményvezérek ízekre szedik Obamát az unió helyzetéről kedden mondott beszédéért. Nem egyebet állított ugyanis az amerikai elnök, mint hogy a jövedelemkülönbségek csökkentése, a középosztály erősítése érdekében hajlandó rendeleti úton is lépéseket tenni. Annak a törvényhozásnak a megkerülésével, mely kétségtelenül tanúbizonyságot tett az utóbbi időben impotenciájáról. Ha az objektivitásnak csak a szele is megérintette valaha a hazánkat oly nagy előszeretettel ostorozó, ördögöt a falra festő bértollnokokat és az Amerikában és Nyugat-Európában »mérvadónak« tekintett, véleményformáló értelmiségieket, akkor most nekimennek a washingtoni mini-Führernek. Nem kell félniük az esetleges retorzióktól sem, hiszen az amerikai ellenzék soraiban biztosan támogatókra lelnek olyan képviselők részéről, akik maguk is így panaszkodnak: »Obama elnök arról ábrándozik, hogy egyedül írja meg a törvényeket.« (...)

Ha populistának is tűnt a kedd esti retorika, Amerika és a világ érdeke is azt diktálja, hogy eredményes legyen, és novemberben, a félidős törvényhozási választásokon ne engedje a törvényhozást teljes egészében republikánus kezekbe kerülni. Hiába ugyanis az alapvető értékekben képviselt, európai konzervatív szemmel is szimpatikus republikánus álláspont, a nagy formátumú Ronald Reagan pártja mára rossz politikai vágányra tévedt, irreális elvárásokat támaszt az amerikai gazdaság működési rendszerével szemben, és kifejezetten veszélyes célokat diktálna külpolitikájának.

Ha meg is kopott, meg is fáradt mára Obama imázsa, kedden azért felvillantotta, hogy a mai világban erős vezetőkre, a stratégiai víziók határozott képviseletére van szükség. Ahogy a tengerentúlon, úgy az óceánnak ezen az oldalán is.”