„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Mi huszadik század közepi körülmények közt dolgoztunk a Péterfyben, ennek ellenére huszonegyedik századi eredményeket értünk el. A betegek végre megérdemelnék, hogy normális körülmények közé kerüljenek. Interjú.
„– Hogyan jellemezné a hazai toxikológia helyzetét? Milyen téren kellene fejlődni?
– Ahogyan korábban kifejtettem, az ellátás körülményein sürgősen változtatni kellene, ugyanakkor a szakmai eredményekkel nem vagyunk elmaradva. E tekintetben nemzetközi viszonylatban jól állunk, semmivel sem vagyunk rosszabbak mint például az amerikaiak, angolok.
– Máshol azonban bizonyára több toxikológiai centrum működik, míg itthon a Péterfy az egyetlen.
– Magyarország egy kis ország, és nem gondolom, hogy itthon több olyan centrumra volna szükség, amely speciális toxikológiai ellátásokra is fel van készülve. A Péterfy Budapestet és az agglomerációt nézve 2,2 millió 14 év felettit lát el, ezenkívül a vidéki kórházaknak is segítünk, ha például olyan esettel találkoznak, amilyennel korábban nem. Ezeket a nap 24 órájában átvettük, voltak például nehézfém- és speciális növényi mérgezések. Erre szükség van, hiszen ha valakinek meg kell operálni a nyelőcsövét, akkor a beavatkozást inkább csinálják egy olyan intézményben, ahol hetente két-három műtétet is elvégeznek, ne pedig ott, ahol kétévente egyet. Ez jó a betegnek és az ellátónak is, hiszen utóbbit nem kényszeríti olyan helyzetbe, amelyben nincs gyakorlata. Persze konzultatív feladatok is akadnak, mondjuk amikor egy beteg nincs olyan állapotban, hogy szállítani lehessen, mivel nagy a kockázat, hogy útközben meghal.”