„Van Magyarországnak ezer másik arca, és sokkal könnyebben ment nekem a hazaszeretet, amíg azok az arcok is láthatóak voltak. Aztán az ön barátai nekiláttak bunkósbottal beverni ezeket az arcokat, mert úgy vélték, tudnak olyat festeni helyette, ami mindenkinek tetszik. Vagy azt hitték, hogy ha csak az ő arcuk látszik, akkor azt fogjuk szeretni. (...)
A bunkósbotozást nem most kezdték, hanem bőven akkor, amikor elnök úr még nem a pártok felett lebegett, hanem a pártjában, és elhiszem, hogy kényelmetlenül lebegett ott, de mégiscsak akkor kezdődött a folyamat, amitől mostanra olyan nehéz, nehéz szó lett a hazaszeretet. Amikor kitalálták, hogy ők maguk a haza, amely nem lehet ellenzékben, hogy nemzeti az, aki velük van. Hogy csak a saját dohányboltjuk lehet nemzeti. Szánalmas hazugság volt már akkor is, és nem vettük észre, hogy ha csak kétmillióan megeszik, az mennyire veszélyes a többi nyolcmillióra is.”