Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Nem lehet kizárólagosan felelőssé tenni a bankokat és hibás termékként aposztrofálni a devizahitelt, amely mostanra konszenzus lett a közbeszédben.
„Sokan a lakosság elégtelen pénzügyi kultúrájára gondolhatnak, de nem erről van szó. A fő probléma azonban nem a pénzügyi műveltség, hanem általában a kultúra, a hozzáállás. Ez pedig részben szintén a Kádár-rendszer, illetve az előző száz év hamis beidegződéseiben rejlik.
A pénzügyi kultúra a tömegek szempontjából Amerikában sem különbözik. Ott is egész rétegek dőltek be a csalinak, bukták vagyonukat és lakásukat. Ám, amíg egy átlagos amerikai hozzá van szokva, hozzászocializálódott az oktatásban, neveltetésben, a mindennapokban a piaci viszonyokhoz, kockázatokhoz, nálunk erre a paternalista állami modell miatt nem került sor. Kint az egzisztenciális nullázás benne van a pakliban, és megy minden tovább, nálunk ez sajnos majdhogynem egy út végét jelenti. A tengerentúlon könnyebb a nulláról talpra állni, több lehetőség van más képzettséget szerezni, költözni és erre nem elegendő magyarázat a nagyobb piac. E jelenségnek külső szervezeti és belső mélylélektani okai egyszerre jelentkeznek.
Nos, az alacsony piaci vértezettség és a hiányzó nyugat-európai megfontoltság a magyar társadalom egy részét egyenes úton hajtotta a devizahitelek, az azonnali vagyonszerzés érzete, majd a teljes kilátástalanság felé.